Lord Lancelot (White Rose)

"Egy, a karakterre jellemző idézet."

Meglehet, hogy a karakterhez van kép csatolva, de az nem ír le mindent. Így ez a rubrika szolgál az emberi kinézet leírására.Ide mindent Hajam fehér, de idősnek néz ki ez az alakom, szóval ez nem probléma, szerintem. Barna szemem alig látszik, mert szemoldökömet szinte mindig ráncolom. Rövid barna bajszom van, amit elöszeretettel bizgerálok. Lovagias zöld öltözékem van, illetve van egy piros palástom is.

Lila szemem tökéletesen passzol a fehér és halványrózsaszín pikkejeimhez. Enyhén hullámszerű szarvam hófehér, melyet arany színű képesség bénító karikák díszítenek. Mind a két szarvamon 2 ilyen karika található, a fejemhez közelebbi karikákról egy arany lánc lóg le, mely a fejemen lévő díszhez kapcsolódik. Természetesen ez a fejdísz is bénító hatású, de én nem érzem, és jól nézek ki benne. Nyakamon 3 aranyszínű kapaszkodó/nyakörv található. Elméletileg ezek is bénító hatással bírnak, és szintén aranyra vannak festve. A melső lábaimon is találhatóak bénító csűrűk, illetve hajlított lapok, mellyek természetesen aranyra vannak színezve. Illetve a szárnyam kissebbik ujján egy-egy, a farkamon pedig még 3 ilyen gyűrű található. Nyakamnál hátul a pikkejeim nagyobbak, tarélynak mondhatóak. Melső lábaimon penge szerű pikkely található, amit előszeretettel szednek le. Szerencsémre ilyenkor viszont több kaját kapok. A hátam egy kis része 1 felnőtt vagy 2 gyerek számáta alkalmas, kényelmes férőhelyet tartogat gazdám számára. A többi részén a hátamnak kis evezőlapátok vannak, melyek segítenek a repülés kormányzásában. A szárnyaim hártyásak, mellyekkel viazonylag hangtalanul tudok repülni. 4m magas, és 25m hosszú voltam az utolsó mérésemnél emlékeim szerint. De ki tudja, azokat nem igazán jegyzem. Az utolsó mérésem amikor volt, akkor még nagyon simán közlekedtdm Damarel szűk utcáin. Mikor utoljára mentem,pár napja, akkor már csak pár ujjnyi hiányzott a falak, és a szárnyaim között.Persze lehajolnom mindig is le kellett, főleg a boltíveknél, de mostmár kúsznom is kell...

Mindenkinek, ahogy neked is és nekem is van egy alaptermészetünk, úgy a karakternek is. Természetesen a viselkedése helyzettől függő, de az alaptermészete nem változik. Ezt az alaptermészetet kellene néhány, összefüggő mondatban összefoglalni. Kitérhetsz még az első benyomásra, mit gondolnak az emberek, amint meglátják. Megkedvelik-e elsőre, vagy félnek tőle. A kisugárzására, megnyugodnak-e a közelében, biztonságot áraszt-e, vagy inkább mindenkiben félelmet ébreszt?

Hmm, mit is mondhatnék... Rabszolga lett anyám, mielőtt megszülethettem vólna, szóval rabszolgaként élek kiskorom óta. Amíg kicsi voltam, addig váll díszként használtak, meg babusgattak a gyerekek. Nem mondhatom hogy jó volt, néha alig kaptam levegőt azokkal a picuri kezekkel is nagyon jól tudnak szorítani. Képességeimet blokkolták, szóval alakot váltani sem tudok. Vagyis már tudok, de nem akarok, mert akkor ágyas lesz belőllem, amit nem szeretnék. Persze, ha egy gyönyörű hölgy lenne a gazdám, akkor szívesen lennék az ágyasa, de csak akkor. Mikor nagyobb lettem, egyre inkább harcra, és hátasnak keztek kiképezni, de volt aki még ugyan úgy dísznek használt. A sok hülye, általában lefestett bénító láncokat le se szokták venni róllam. Habár mivel ezek születésem óta rajtam lógnak, ezért, szerintem jobban bírom ezeket, mint a befogott társaim, de ki tudja.
Egy gazdás lény vagyok, mindig vissza megyek a gazdámhoz, kivéve, ha már a halalán van, akkor uj gazdára válltok, habár inkább ők adnak el engem. Hiába a bénító láncoknak, erős vagyok azokkal is, akármennyit is raknak rám. Ezt csak úgy tudtam kifejleszteni, hogy kiskorom óta folyamatosan, fokozatosan növelték a gyengítőszerek mennyiségét. Így mára már szinte immunis vagyok rá, de az ostorozás meg ilyesmi bánásmódokhoz még mindig nem teljesen szoktam hozzá.
Utolsó gazdám volt hozzám a legkedvesebb, én voltam neki az egyetlen, akit bármilyen szinten is családtagnak mondhatott, hiszen már egy rokona sem élt. Halála után nagy meglepetésemre mindenét rámhagyta és ezzel felszabadított a rabszolgaságomból. Örültem a dolognak, de nem tudtam, hogy most mihez is kezdjek. Előszőr is le szedtem a gyűrűimet a hozzá megszerzett kulcsokkal, majd alakot váltottam, így meg tudtam, hogy hogy nézek ki emberként. A sárkányom eléggé fejlett volt, de az ember alakom, hát... had ne mondjak semmit. Mivel így emberként fiatal voltam, úgy döntöttem, hogy most a ~50 év rabszolgaság után, amit sárkányként töltöttem még ~35 évet elleszek emberként. Ez alatt az ~35 év alatt gyakoroltam az emberlétet, a harcművészetet, beszédet, és minden mást. A sárkány alakom használatát folyamatosan igénybe vettem. Mire elérte az emberi alakom, azt a szintet, amit szerettem volna, addigra a volt gazdámtól kapott pénzt is feléltem. Úgy döntöttem, hogy vissza megyek rabszolgának, mert úgy legalább eltartottak. A gyengítő szereket folyamatosan ettem, így azok már nem hatnak rajtam. Lehet hülye ötlet volt, de már megvolt az a minimális tapasztalatom, ami kellett, és amúgy is szerettem díszelegni. Lehet ez azért történt, mert mazoista vagyok, de ki tudja...

A legtöbb nem emberi karakternek van valami, egyedi, csak rá jellemző képessége. Ez akármi lehet. Itt kimondottan kedveljük a szép, hosszú, részletgazdag leírást.fontos megemlíteni, hogy a képességet teljes, végső formájában jobb leírni, a használatának a korlátai, úgy is a pontokban nyilvánul meg. Alapvetően megkülönböztetésre kerül az aktív és passzív képesség, de a pontokban az nem látszódik.Az aktív képesség, amit a karakter tudatosan irányt, a passzív, ami van, állandó és folyamatos.

Tehát, hogy mihez is ért a karakter. Nem kell túl bonyolult dologra gondolni. Ide tartozik az írás-olvasás, olyan hétköznapi dolgok, amelyek egy középkori világban nem volt magától értetődő. Ezen kívül még ide sorolható a növények ismerete, különböző felhasználási módszereinek ismerete, például mérgek, gyógykenőcsök. De ugyanakkor itt illik megjegyezni, hogy milyen fegyveres, vagy fegyvertelen harcot ismer a karakter. Feltéve, ha ismer egyáltalán ilyesmit.

Minden olyan egyéb dolog, amit még fontos megemlíteni a karakterről, de sehova máshová nem fér bele.