Atropa Belladonna ~ Helaenia Diverak

"Who would you live for?"
"Who would you die for?"
"...Would you ever kill?"

Nagyjából 170 centis magasságommal nem mondhatjuk hogy a többiek fölé tornyosulok. Hullámos, ezüstszőke, szinte fehér hajam valamivel a vállaim alá ér, valószínűleg anyámtól örököltem, bár az ő haja pont hogy szögegyenes volt... Mindegy is. Szemeim aranyszínűek, de ezt a fényviszonyok eléggé nagy mértékben befolyásolják, lehetnek egész barnák, vagy olyanok akár a méz. Vagy épp vörösek ha a sárkányom nagyon a felszínen jár. Kedvelem a nőies öltözékeket, igényes vagyok a kinézetemre, megjelenésemre, ennek a smink is elmaradhatatlan feltétele. Már-már ikonikussá vált rajtam a sötétvörös rúzs ami ajkaim ékesíti. Különösen jól passzol fehér bőrömhöz. Nagyon kedvelem a fekete ruhákat, különösen a combközépig-térdig érő testhezállóakat, a csipkét mint anyagot és mint mintát is igencsak szeretem. Ékszereket ritkán hordok, általában nyakpántokat szoktam, mert ezeket nehéz elkapni, ami beakadhat bármibe, már csak a kukába való a szemeimben. Gyakran hordok kesztyűket, ennek praktikus okai is vannak. Testalkatomat nézve igencsak szerencsés vagyok, nagy keblekkel, gömbölyű csípővel, és formás combokkal áldott meg a természet, pedig összességében véve még kicsit vékonynak is mondanám magam. Tagadhatatlanul szép vagyok, nőies - és mint olyan, sebezhetőnek tűnök. A hangsúly az utolsó szón van. Állítólag a mozgásom eléggé olyan mint a ragadozóké akik a prédát figyelik. Lehet, végülis ez így is van...

Sárkányformám kinézete meglehetősen különleges, a vámpír részem szépen belekavart a genetikai koktélba. Mellső lábaim nincsenek, a szárnyaim használom helyettük ha a földön közlekedek. Méreteimet tekintve azt kell mondjam, igencsak alulmaradok a többi sárkánytól, magasságom a mellső lábak hiánya miatt eleve alig két és fél méter, testhosszom viszont az ostorszerű, nagyjából középen kettéágazó farkam miatt viszont meghaladja a tizenkét métert is. Szárnyaim felülete keskeny, de hosszú, rettentő sokáig tudok repülni és tökéletesen alkalmas manőverezésre, fesztávjuk nagyjából 15-20 méter körüli. Testalkatom könnyű, a testsúlyom szerintem csupán a fele a hozzám hasonló méretű sárkányokénak. A hasam és az orrom fehér, míg a hátam és a szárnyaim bordós árnyalatúak, sötét színű, erezetre hasonlító csíkokkal. Fejem tetejétől a hátam közepéig hosszú tüskék sorakoznak, magát a fejet pedig három pár csavart szarv díszíti mintegy koronaként. Egy pár külső szemfogam van ami a koponyámmal egybenőtt, tulajdonképpen nem is valódi fogak. A valódiak egyébként feketék. Torkomon bőrlebernyeg, állkapcsomon további tüskék találhatók. Lábaim kicsit a ragadozómadarakéhoz hasonlóak, erősek, hatalmas karmokkal. Szemeim élénkvörösen izzanak, a pupillát szinte nem is látni. A hangom vékonyabb, trillázó, kissé úgy mondanám, éteri. Nem vagyok egy mindennapi jelenség, az biztos.

Gyerekkoromban életvidám voltam, pozitív, kíváncsi, igazi kalandor. Úgy éreztem, nincs előttem lehetetlen, teli voltam álmokkal. Szerencsére nem tartott sokáig. Az élet hamar megtanított rá hogy az ilyenek nem maradnak életben sokáig. A robbanás után pedig teljesen átadtam magam a bennem feltörekvő új énemnek, az eredeti személyiségem eltorzult, átalakult, így az lettem aki ma vagyok: hűvös, racionális, érzelemmentes, taktikus. Nem Elisiana. Helaenia. Anyám hírhedt temperamentumából semmi nem maradt meg bennem, talán valahol mélyen bennem is ég az a tűz, de inkább apám útját jártam. Már szemrebbenés nélkül végignézem ha valakit előttem erőszakolnak meg, kínoznak meg, szeletelnek fel élve. Egyszerűen csak hidegen hagy. Én is éltem át hasonlókat, túléltem. Ez egy ilyen világ. Aki gyenge, meghal, aki erős, megmarad. Én inkább az erősek oldalán akarok állni. A legerősebbek között. A kitűzött céljaim mindenáron teljesítem, határozott vagyok és alkatom ellenére is tekintélyt parancsoló. Egyesek szerint ez a hangomnak köszönhető.

Ki maga? – harsant fel a jól ismert kérdés a nő szájából. Az árnyak közül léptem elő, mézesmázos mosollyal az arcomon.
- Ugyan, senki különös, csak pár kérdést akarok feltenni. – mondtam, mire láttam hogy veszít a feszültségéből. Helyes. Még mindig gyanakvó volt, de már nem akart egyből menekülni.
- Azt megtehette volna szemtől szemben is, mi szükség van ilyen félelmetes megoldásokra? – nahát, még egy mosolyt is az arcára erőltetett!
- Jobb a biztonság, nem igaz? Elvégre senki sem szeretné ha összefutnának velem az utcán. – mondtam, aztán egy gyors mozdulattal mögé kerültem és berántottam a sikátorba. A száját menet közben befogtam, igaz ráharapott a kezemre, megéreztem a vérszagot amitől a szemfogaim egyből bizseregni kezdtek. Miért nem könnyítik meg soha a munkám? Ezért az infóért sok pénzt fogok kapni és bármi áron megszerzem, egy tűsarok a lábamban és pár fognyom nem fog ebben megakadályozni… Egy ronggyal eltömtem a száját, bekötöttem a szemét, gúzsba a kezét és lábát, feldobtam a vállamra és felmásztam a létrákon a háztetőre. Alig két perc múlva sárkányként a nyakamba vettem a hátizsákot, a nőt pedig felkaptam, és úgy eltűntem mint a szél…
… A kihalt épületben, távol mindenfajta civilizációtól már sokkal nagyobb biztonságban éreztem magam. Fogaimmal letéptem róla a szemfedőt, csak hogy ráijeszthessek, rávicsorogtam, aztán alakot váltottam, felöltöztem, és mosolyogva odaléptem hozzá. Tőrömmel felemeltem az állát.
- Csak nem megijedt? – kuncogtam fel. Hazudnék, ha azt mondanám, nem érzem, félelmének édes illata körbelengte mint egy ritka parfüm. Apropó parfüm, egyébként is igencsak jó illata volt, volt időm most egy kicsit szemrevételezni. Szigorúan összefont, felkontyolt és megigazított frizurája most kócosan borult a vállaira, a ruhája sem volt már olyan szépen igazított, mint mielőtt elragadtam. Szemrevaló nő, kár érte.
- Mint már mondtam csak pár kérdést tennék fel. – mondtam, aztán egy hirtelen mozdulattal a tőrrel elvágtam a szájpecket, kicsit megsebezve az arcát. Lenyaltam a penge éléről azt a vércseppet. Mmm, isteni. Szemei nagyra nyíltak, száját kissé eltátotta.
- De... De láttam, hogy sárkánnyá válik! – hebegte, én meg elnevettem magam. Ostobább, mint gondoltam volna?
- És? Nem látott még hibridet? – kérdeztem vigyorogva. Aztán megkeményítettem az arcom és odaléptem hozzá. – Tudnom kell, amit maga tud. Tudnom kell mit tervez a kormányzó, tudni akarom mik a következő lépései, hogy mi jár a fejében, hogy mit ebédel… Maga nincs annyira közel hozzá hogy jelentős problémát okozzon a hiánya de bőven annyira közel amennyire nekem kell. Levéltáros, ugye? – kérdeztem, de meg se vártam míg remegve bólintott egyet – Ráadásul nem is vezető, csak egy sima beosztott, és mégis, annyi információ fut keresztül magán, és meg se próbálja bemesélni hogy nem olvasott bele. Senki sem bírja ki – mosolyogtam rá, ő meg elvörösödött. Nem véletlen nem várok a válaszaira, hónapok óta figyelem a nőt.
- É… Én… Kicsit… De nem tudok sokmindent esküszöm csak pár félinformációt meg sorokat, meg… - Felemeltem a kezem hogy félbeszakítsam mire könnyek szöktek a szemébe, én meg unottan forgattam a szemem. Jellemző. Az ilyenek miatt tartják a nőket gyengének.
- Elég lesz. Már követem egy ideje, tudom hogy hova van bejárása és mihez fér hozzá. Mindenről tudni akarok. – mondtam jeges hangon. Kezdtem elveszteni a türelmem. Viszont legnagyobb meglepetésemre ekkor dalolni kezdett. Sajnos valóban nem mondott el annyit amennyire én kíváncsi voltam, de a pénzt megkapom. Ő volt a célszemély aki elméletileg az infó birtokában volt, rá szólt a szerződés, akkor is ha csak az infó negyedét szereztem meg. Ez még nem elég nekünk, de kiindulási pontnak jó. Legalább megtudtam kiket kell következőre megcéloznom.
- Miért csinálja ezt? – kérdezte remegő hangon, én meg elmosolyodtam.
- Ugyan kedves, hát nem a pénz hajt mindenkit? - döntöttem félre a fejem, aztán eltűnődtem. Miért is? - De tudod mit? Elmondok neked egy nagy titkot. Szeretem ezt csinálni. Ezt az egészet. Pedig csak egy kis korcs voltam a sárkányok birodalmából. Csak tudod az a szívás hogy ők nem nézik jó szemmel a korcsokat. Sokan voltak akik értéktelennek tartottak, nem igazi sárkánynak, kinéztek és megvertek... Pedig tudod mi a vicces? A királynőjük lánya vagyok. Vagy hát voltam. És ez se tartotta vissza őket abban amit csináltak... - forgattam a szemem.
Kis szünetet tartottam. Végső soron nem ez vezetett ahhoz hogy az lettem, aki. Elvégre ők csak tették amit jónak hittek. Nem itt kell keresnem a válaszokat. A nő csak tágra nyílt szemekkel nézett rám, nem értette hogy jön ez ide... Hát, nem is miatta mondom ezeket. Néha kell hogy az ember elgondolkozzon a dolgokon...
- Anyámnak sose mondtam el, mert jól ismertem. Csak nyilvánosan megölette volna a lázongókat. Az mindig rossz vért szül. Talán még többen lázongtak volna. Arról nem is beszélve hogy minden sárkány élete értékes, egy hibrid miatt megöletni több tucatnyi sárkányt... Valljuk be őszintén, anyám nem volt a legjobb uralkodó. Mellette nem állt senki aki tanácsokat adott volna neki, anélkül pedig rendszeresen túlreagált mindent. - vontam vállat. Cassie jutott eszembe. Ő anyánkra ütött. Legalább kelet változatlan marad, őt se fogja vissza senki...
- Akkor.. Akkor miért nem váltották le? M.. Mi is leváltjuk a rossz uralkodókat... - megremegett a szája ahogy beszélt. De beszélt, és ezt jó pontként könyvelem el.
- Nem olyan egyszerű az, nálunk uralkodónak születni kell. Egy uralkodó vérvonalból származó sárkány... Fajtiszta sárkány sokkal nagyobb a többieknél, kimagaslanak a többi sárkány közül. Épp ezért senki nem mert volna szembeszegülni a királynővel, különösen nem azzal aki egy egész birodalmat tett a földdel egyenlővé haragjában. - vontam vállat, majd folytattam a merengést. Elhessegettem a Cassievel kapcsolatos gondolataim.
- Apám sokszor elvitt magához a vámpírok közé. Egy idő után egyre többet kértem hogy vigyen el, sokat voltam vele és egyre kevesebbet a sárkányok között. Őszintén szólva a vámpírok élete sosem hatott meg annyira, de ők legalább nem néztek le amiért nem vagyok tisztavérű... - kinéztem a romos épület egy ablakán. Vaksötét volt odakint, senki sem sejthette hogy mi zajlik idebent. A város csak távoli fénypontok halmaza volt csupán. - Apám volt a leghíresebb kínzómester a vámpírok között, és az uralkodó személyi testőre. Mindenhol ismerték a kegyetlenségét és kíméletlenségét...
- Nem éppen apa-alapanyag... - nyelt nagyot a nő, mire felvont szemöldökkel ránéztem.
- Pedig annak jó volt. Vigyázott rám, szeretett, és mindentől óvott. Anyám és apám rühellték egymást de miattam képesek voltak megférni egymás mellett... Sok dolgot eltanultam apámtól, fortélyokat, technikákat... Sokat közülük a mai napig használok. - A tőrömet a hegyére állítottam az ujjbegyemen és egyensúlyozni kezdtem vele. Éreztem ahogy belevág az ujjamba, és kiserken egy csepp vérem. Jaj ne. Felpöcköltem a levegőbe és elkaptam.
- De tudod, a robbanás után elegem lett a káoszból ami ott kialakult. Anyám elaludt, apám meghalt, a vámpírok olyanok lettek mint egy felbolydult méhkas. Szánalmas banda. Összepakoltam és elmentem. Tudtam hogy nem közöttük van a helyem, főleg nem ezek után, de a sárkányokhoz nem tudtam visszatérni... Pedig próbáltam! - nevettem el magam. - Túl gyenge voltam, majdnem belezuhantam a tengerbe, szerencsém volt hogy egy hajóra estem, annak a maradványain visszajutottam a partra. Utána inkább úgy döntöttem, hasznossá teszem magam. Elérem, hogy akarjanak. Hogy kelljek nekik. Majdnem ötszáz hosszú éven át kóboroltam a világban, gyűjtöttem a tudást, erősítettem magam, a legjobbakkal és a legrosszabbakkal edzettem. És lám. Most tökéletes vagyok. - csillant fel a szemem, a nő pedig nyelt egy nagyot és összehúzta magát.
- És most már szükségük... szükségük van magára? - kérdezte, ajkai remegtek. Jaj, szegény. Mindjárt megsajnálom.
- Majd kiderül. Úgy döntöttem, újra meglátogatom a húgom, megnézem, vajon hogy áll a birodalom... Vagy áll-e még egyáltalán. - mosolyodtam el - Nem érdekel, hogy az utamba áll-e vagy sem. Bár jobban jár ha nem. A Keleti sárkányok jóléte a célom. Nem hagyom hogy folytatódjon amit anyám elkezdett. Kelet élhetetlen. Azok a sárkányok akik nem menekültek el anyám haragja után, mind keményfejűek, talán ostobák is. Ki az az eszetlen aki továbbra is azalatt az uralkodó alatt élne aki lerombolta az egész birodalmat? -[/color] forgattam a szemem. Ezen ő is elgondolkozott, kinyitotta a száját, majd becsukta.
- Ettől függetlenül visszatérek.. Hazatérek. Meglátjuk. Ha Cassie az utamba áll, nem marad sokáig a trónon. Ha megszerzem a szükséges erőforrásokat, könnyen el fogom tudni távolítani. Az már részletkérdés hogy kit teszek a helyére. Nyugaton úgy tudom több fióka is van.. - tűnődtem el félredöntött fejjel. Aztán végigmértem a könnyes arcú nőt. Felsóhajtottam.
Legnagyobb sajnálatomra kezdett untatni. Nem tudott információval szolgálni nekem, ráadásul már tud is rólam... Bosszúsan ciccegtem.
- Most viszont meg kell hogy öljelek, kedvesem. Nem voltál hasznos. Cseppet sem. De jó hallgatóság vagy, ezért gyors leszek. - simítottam végig ujjaim hátával az arcán.
Egy hirtelen mozdulat az egész.
Az obszidiánpenge úgy hatolt át a bőrén és az inakon mint kés a vajon. Elhalt a lélegzete, torkából és szájából vér tört fel habozva, lágy hangja undorító gurgulázássá torzult ahogy a vér elöntötte a száját és a légcsövét. Megindultak a könnyei. Én pedig végignyaltam a tőrt, a maradékot letöröltem, aztán engedtem a késztetésnek és nyakon haraptam, ittam a vérét. Letisztogattam a nyakát és a mellkasát, Levetkőztettem, a ruháit elégettem, a vért a földről feltakarítottam, semmi nyomot nem hagytam hátra. Sárkányként a város fölött suhantam, majd a megfelelő helyen összecsaptam a szárnyaim, egy épületnyi magasból ledobtam a nő meztelen, letisztogatott testét. Torka felvágva, nyakán több helyen is lyukak, mintha egy csapat vámpír szedte volna szét. Talán pár erőszakolásra utaló nyomot is hagytam rajta… Talán. Nem biztos. A test kicsavarodva hevert a földön ahogy faképnél hagytam, elrepültem hogy felvegyem a pénzt az információimért… Még hallottam ahogy egy másik nő rábukkan a testre és velőtrázóan felsikít. Csak elmosolyodtam miközben kilőttem mint a nyíl. Csak egy újabb fekete pont a vámpírok javára…

Hela passzív képessége immunissá teszi az ÖSSZES képességre amit mások rá irányítanak. Nem lehet képességgel sérülést okozni neki, megbénítani, de gyógyítani sem. A képességekre csak közvetlenül immunis, ha megdobják egy tűzlabdával az legfeljebb a ruháját égeti le, ő maga sértetlen marad, ugyanakkor ha mellette gyújtanak fel mondjuk egy fát, akkor a fa lángjai már megperzselik. Ez igaz például az anyagtalanságra is, Hela képes az anyagtalanná vált személyhez érni mintha nem használná a képességét, ugyanakkor ha például egy késsel próbálkozna az ugyanúgy átmenne az illetőn. Látja a láthatatlanná válókat, immunis a csábító aurára, átnyúl a pajzsokon - igaz utóbbira csak emberként képes; képességgel nem lehet megmérgezni, a fejébe mászni, átlát az illúziókon, képesség által megidézett tárgyak, lények és növények nem ejtenek rajta még zúzódást se, attól függetlenül mekkora erejű a csapás. A leszorító eszközök mint az indák, kötelek, láncok egyszerűen leesnek róla alig egy pillanattal később hogy közrefogták. A testét semmilyen formában nem lehet módosítani, így sem mutálni, sem átváltoztatni, teleportálni, de gyógyítani vagy tulajdonságot erősíteni sem lehet. Az általa okozott sérülésekre nem hat a passzív extragyors regeneráció sem, a fajra jellemzően normális mértékben zajlik a sérülések gyógyulása - ez ismét csak a természetes fegyvereire vonatkozik: a karmaira és fogaira. Mivel mindenre immunis így a passzív képessége lophatatlan és blokkolhatatlan, lévén maga a képességlopás is egy képesség. A faji jellegzetességek, mint pl az alakváltás nem esnek ebbe a kategóriába

Aktív képessége révén anyjához és húgához hasonlóan mérgező a füstje, bár előbbiekkel ellentétben az övé élénkvörös színű, ezt emberként és sárkányként is képes használni. Nem csak a torkából törhet fel, képes a pórusain át kipárologtatni a mérget, ami ugyan nem olyan halálos mint fajtiszta rokonaié, annál sokkal érdekesebb hatásokkal bír: Kis dózisban megemeli a pulzust, az agressziószintet, csökkenti a fájdalomérzetet, mondhatni szó szerinti "vörös ködöt" von az áldozat szeme elé aki akkor szinte őrjöngő üzemmódban mindent képes megtámadni ami mozog. A méregtől elpattognak az erek a szemekben amitől azok elég csúnyán bevéreznek. Ha elmúlik a hatás durva fejfájás és szédülés jelentkezik, az áldozatnak homályos emlékei vannak csak az esetleges pusztításról amit okozott. A méreg pár nap alatt teljesen kiürül a szervezetből, de ha ez idő alatt újabb dózisokat kap, előbbutóbb a méreg kifejti végső hatását és az áldozat egy olyan mértékű őrjöngésbe kezd ami a saját halálával jár: A pulzus, az adrenalinszint, a test működése egyszerűen olyan mértékben felfokozódik hogy az egyszerűen összeomlik, felmondja a szolgálatot. Elvileg ilyenkor a szív szétrobban, az erek elpattognak, nagyon csúnya és nagyon véres vég. Hela képes egyből halálos dózist is adni ebből, azt viszont csak közvetlenül, pl egy csókkal. Ha valaki olyannak a vérét issza/húsát eszi akiknek a szervezetében jelen van a méreg, maguk is elkezdik produkálni a tüneteket, igaz általában enyhébben mint akiből fogyasztottak. Állatokra is ugyanúgy hatással van!
Aktív képessége ugyanúgy fegyvernek minősül ezért a passzív képessége nem terjed ki rá.

Hela az évek alatt a gyilkolás és kínzás legtöbb formáját elsajátította és mesterien alkalmazza, jól bánik a tőrrel, a karddal, az íjjal,
a korbáccsal. Szárazföldön és a levegőben verhetetlen, sárkányalakja bár két lábbal kevesebbel bír mint fajtiszta társaié, maximálisan ki tudja használni a mozgékonyságát. A földön gyakran mutatja magát esetlennek hogy alábecsüljék. Úszni a rájákhoz hasonlóan tud, meglepően gyorsan, de ha teheti inkább a légi csatákat részesíti előnyben.
Emberként és sárkányként is nagyon akrobatikus, fürgeségét, reflexeit és gyorsaságát használja inkább fizikai ereje helyett, lehengerlés helyett csellel támad. Nagyon intelligens, kiváló megfigyelő. Hela tökéletes ragadozóvá képezte magát, csak nagyon kevesen tudnának felülkerekedni rajta. Fotografikus memóriája lehetővé teszi hogy egészen apró részletekre is emlékezzen, továbbá könnyen másol le viselkedésformákat, személyiségeket, valódi kaméleon.

Hela a szó szoros értelmében elmenne pszichopatának is amennyiben nem felvett viselkedés lenne. Végtelenül racionális, cseppet sem empatikus, semmi iránt nem táplál érzéseket, csak a saját céljai szentek neki, és azokért bárkin és bármin képes mindenfajta megbánás nélkül átgázolni. Megfontolt, alaposan átgondolja minden cselekedetét, több szemszögből is megvizsgálja azokat, ezáltal kiváló stratéga, nagyon nehéz meglepni.
Bár hibrid mivolta miatt nem igényli kifejezetten a vért, annyi is elég lenne neki amennyit vadászatokkor elfogyaszt, előszeretettel csapol meg másokat és iszik tisztán vért.
Sokszor szeret a háttérből szemlélődni, mintsem aktívan részt venni egy küzdelemben. A névváltása az új személyiségével együtt jelent meg, teljesen feladta a régi életét.  
IQ-ja nagyon magas, kétszáz fölötti, gyakorlatilag egy zseni, és nagyon gyorsan sajátít el új tudást. Bár tapasztalatai, világismerete, kereskedelmi, hadi, hódítási és informátori ismeretei nagyon jó királynővé tennék, nem akarna uralkodni, mert sokkal inkább élvezi ha a háttérből rángatja a zsinórokat, ha fortéllyal kényszerít másokat arra hogy azt tegyék, amit ő akar.
A művészetek nagy kedvelője, fest, rajzol, hangszereken játszik - külön kedvencei a hegedű, zongora és fuvola -, énekel. Gyönyörű énekhangja van