Red Devil ~ Dragratta

"Mi a fasz vagyok én, költő?"

Emberi szemmel dekoratívnak mondanám magam, viszont az összvissz 160 centis magasságom az ami igazán rásegít hogy tévesen ítéljenek meg. A testem formás, mellben és csípőben is erős vagyok, nem véletlen hogy sok kereskedő már először is szemet vetett rám. Igaz, mióta felszabadítottam magam, sokkal többet mozgok, edzek, aminek köszönhetően látványosan megizmosodtam. Másik alakomból csak a szemem őrzöm meg emberként, ugyanolyan jégkék, a pupillám pedig enyhén ovális. Hajam fénytől függően rubin vagy tűzvörös, a vége pedig sötétebb színű. Eredetileg a hátam közepéig ért, mostanra alig ér az állam alá, egyik oldalt felnyírtam, túl jellegzetes volt hogy meghagyjam. Az előző, rabszolgás, alig fedő öltözékem felváltották a nadrágok, bőr felsők, különösképp a csuklyások. Kellett a változás. Igaz, a korábbi szúrós nézésem ugyanolyan maradt, szerintem kevesen láttak még felvont szemöldökkel, a legtöbb esetben mindenkire úgy nézek, mintha meg akarnám ölni. Mondjuk ez a legtöbb esetben így is van.

Jobbára úgy nézek ki mint egy hatalmas, szárnyas démonmacska. Hibrid létemre hozom az átlag sárkány paramétereket, bár kicsit alacsonyabb vagyok náluk, nekem nem jutottak pipaszár lábak. A szárnyfesztávom átlagos, kontrollált repülésre termett. A szemeim jégkék macskaszemek, bundám pedig rubinvörös, sötétebb sávokkal, mintázattal. Van bennem egy lehelletnyi fehér is itt-ott, kicsit megtörve a vörösséget, a legmaradandóbb egy fehér folt a bal szemem alatt, és az orromon, ami emiatt - átok a genetikámra - rózsaszín. Szarvaim és tüskéim mind csontfehérek. A fejemet egy pár hosszú szarv díszíti, amik épp csak egy picit kifelé ívelnek, csavarodnak. Az állkapcsom rendkívül erős, és harapásom halálosságára rásegít a két hatalmas szemfog, jobban mondva kardfog is. Szemöldököm vonalán kis tüskék sorakoznak, a gerinc mentén lévők pedig a fejem tetejétől a farkam végéig futnak, a csípőmön és a farkam tövén levők a legnagyobbak. A farkam végén két megtört csontpenge található, amelyekkel tökéletesen lehet nyársalni és vágni is. Nagyobb, de ugyanúgy kerek pikkelyek találhatók a vállamon és a felkarom felső részén, illetve az állkapcsomon. A torkomtól a farkam közepéig lapos, összesimuló páncélzat borít, hasonló található a lábaimon is. Természetesen macskaszerű mancsaimon a méreteim ellenére is képes vagyok tökéletesen némán osonni. Mindent összevetve, amennyire fura látvány vagyok, annyira halálos. Fajtiszta sárkány ellen még nem próbáltam ki magam, de szívesen megtenném, van egy olyan érzésem hogy én kerülnék ki nyertesen a dologból.

Egy igazi köcsög. Az vagyok, kár szépíteni. Harcias vagyok, mindenem a vérontás, irányítani nehéz, csak az erőt tisztelem. Rámenős vagyok, a birtoklási mániámról pedig szó se essék.
Első ránézésre alábecsülnek. Mindig alábecsülnek, de ezt imádom. Egyébként elvileg feláll a szőr mások hátán tőlem. Azért nem szabad elfelejteni, vadnak születtem, nem fogok emberi normák szerint viselkedni. Amikor valakit ragadozó módjára végigmérek, az olyan is. Ha felhúzzák az agyam az egyből kiül az arcomra szóval egy jó tipp: ha úgy látsz, fuss. Vagy inkább ne, attól előjön a vadászösztön. Csak imádkozz.

A fiókakoromra nem emlékszek különösebben így meg sem próbálok mesélni róla. Apámat sajnos nem ismertem, de tudom hogy vérmacska volt. Anyám, Naezrugh egy vad sárkány volt. Érdekes szerelmes történet, de elhihetitek, megható. Illetve másnak talán. Ennyi idő után a rosseb sem hisz a szerelemben. Annyi biztos, hogy két éves körül lehettünk a fészektestvéremmel mikor az egyébként is gyenge anyámat megölték, minket pedig Damarelbe cipeltek. Természetesen ritka, gyűjtői darabként bántak velünk, meg is kaptuk a nyakörveket, sejtéseim szerint meglehetősen borsos áron leltünk gazdára, én egy nőnél, a testvérem valahol máshol. Eleinte fel sem fogtam a helyzet komolyságát. Ketrecben tartottak, néha láncon vezettek mint egy kutyát, mutogattak, a nemes nő azt akarta hogy a lábainál feküdjek és villantsam meg a fogaim mindenkire akit érek, hogy megmutathassa mindenkinek, ő egy ilyen erős fenevad birtokában van. Jól éltem, bőséggel kaptam enni, sokáig nem is foglalkoztatott a gondolata hogy talán nem jó itt nekem. Évekig élveztem a dőzsölést, simogattak, szerettek. Csak egy idő után kicsit kezdtem túlnőni a helyemet, a kúriát amiben éltem, többet ettem, és a nő - talán Aneera volt a neve? - kezdett rámunni. Hamar rájöttem hogy tovább akar adni, és bár sárkányként éltem, hamar felvettem az emberek beszédének fonalát, megtanultam ezt-azt, és sokszor nem tetszett amit hallottam. Tudtam, hogy ha továbbadnak akár gladiátorharcokba is keveredhetek, ahol akár tucatnyi emberrel kéne megmérkőznöm, esélyem sem lenne.
Életem legnagyobb hülyeségét tettem meg azon az estén amikor meg akartak próbálni eladni. Amíg a ketrecem függönnyel volt letakarva, tűnődtem anyám meséin, azon, hogy én is lehetnék ember... Talán kiférnék a rácsok között? Elszántságomat siker koronázta, emberré váltam, de amint a rácsokhoz nyúltam hogy kibújjak köztük, a függönyöket felvonták és döbbent csend terült el az egész termen. Én átslisszantam, megpróbáltam elfutni, de elkaptak, és lefogtak. Aneera úgy döntött, a kikiáltási ár magasabb lesz, elvégre mint kiderült, nőnemű vagyok, és annak is igencsak egzotikus kinézetű, kis szerencsével gyönyörű nő válik belőlem, ami ki tudja mire lesz még jó? Azóta is bánom hogy megpróbáltam szökni, egyszerűbb lett volna ha az új gazdámat megölöm vagy ilyesmi. Így csak rontottam a helyzeten. Legnagyobb szerencsémre egy férfi vett meg, aki nem vetette meg a fiatal húst. Az alakváltásra esélyem sem volt, vastag hegyikristályokkal kirakott karpántok, lábpántok voltak rajtam, és egyéb ékszerek. Szinte gyerek voltam még, nem tudtam védekezni sem. Pár évig így ment ez az egész, majd túl öreg lettem az ő ízlésének és továbbadott rajtam.
Addigra érett nővé cseperedtem, és bizony, rengeteg férfi tolongott hogy megszerezhessen a gyűjteményébe. Én, a macskasárkány. A következő gazdámnál már nem hagytam magam olyan könnyen, sokszor sikerült komoly ütéseket bevinnem, aminek egy nyugodt éjjel lett a vége. Egy nap viszont közölte hogy tudja a testvérem tartózkodási helyét, és megöleti az akkori gazdájával ha nem viselkedek normálisan. Kénytelen voltam hát viselkedni és tűrni mindent. Megpróbáltam élvezni, de egyszerűen nem ment.
A fickó legnagyobb balszerencséjére megtudtam hogy a testvérem már évekkel korábban meghalt, sőt, alig azután hogy elszakítottak minket anyánktól. A harag adott újult erőt amivel letéptem magamról a gyengítő ékszereket, és széttéptem a pasast, ízekre, cafatokra. Viszont távozásra talán nem a kaput kellett volna választanom, a dulakodásra ugyanis már hadrendbe állt egy csoport akik azonnal megtámadak amint kiléptem, és hamarosan újra a rabszolgapiacon találtam magam. Meg se próbáltam tettetni magam, leszartam az egészet, elegem vol az emberekből és a milyenségükből. Úgy döntöttem, fordítok a helyzeten. Nem én leszek az, akit kihasználnak. Mikor hazavittek, engedelmes voltam egy darabig. Lestem az alkalmat, aztán mikor eljött, a gazdám torkát szétharaptam, felmarkoltam annyi pénzt amennyit elbírtam, és megszöktem. Minden értéket elrejtettem egy Damarel melletti romhalmaz alá, majd visszaosontam, és a házba lopóztam. A pasas mellett alakot váltottam, szétvertem pár dolgot a szobában, üvöltöttem, meg még hagytam rajta pár sérülést, mire a szolgálók sikítva rohantak a szobába. Hamarosan megérkezett az őrség is, láncra vertek, visszakényszerítettek az emberalakomba, megvertek, de hagytam. Sikerült.
Onnantól kezdve gazdák tömkelegét kopasztottam meg, a sérüléseim gyarapodtak volna, ha nem lenne a rohadt jó regenerációm. Egy bizonyos szám után már azt hittem, nem lesz olyan hülye aki újra megvesz, de kellemesen csalódtam: Mindig akadt legalább egy aki azt hitte majd kordában tart, egyre erősebb védelmi rendszereket találtak ki nekem, minden alkalommal újabb kihívások elé néztem. Volt aki ki se engedett a pincébe zárt ketrecből, de akkor rájöttem, hogy nem a sárkány az egyetlen amivé válhatok. A pincében szaladgáló patkányt néztem, és azon tűnődtem, mennyire könnyű neki, milyen egyszerű, oda mehet ahova akar... És lám. Másodperceken belül letaroltam a nőt és cafatokra szedtem, magamat pedig dagadtra az értékeivel. Mostanra elég szép vagyont halmoztam fel azon az eldugott helyen, lassan eljön az ideje hogy fogjam magam és lelépjek, új életet kezdjek. Terveim vannak, amiket véghez fogok vinni, akkoris ha beledöglök.
A legutolsó gazdám volt az egyik legkeményebb dió. Gondosan kialakított biztonsági rendszert tett körém, tisztában volt velem, a céljaimmal. Tudta, mit akar. Elhatározta hogy ő lesz az első aki megfogja a hírhedt Dragrattát, a Gazdagyilkost. Mostanra eléggé elterjedt hogy hobbiból irtom a nemeseket, igaz, az senkinek nem tűnt fel hogy mindenki vagyonából lenyúltam valamennyit. De hát megölés nélkül nem szökhetek meg, nem igaz? A következő rabszolgavásáron megölnének lopás miatt. Így viszont soha senki nem tudta meg és számos rabszolgát is kiszöktettem, plusz pont nekem. Szóval lényeg a lényeg, kilátástalan volt a helyzetem. Erős ketrec, csapdák a földön, vasajtó, kívül őrök. Naponta egyszer kaptam enni azt is úgy lógatták be. Semmi emberi közelség. Már azt hittem ott fogok megrohadni, de szerencsére az eszem mindig megvolt. Egyszerű volt, eljátszottam hogy meghaltam. Gondoltam hogy erre beküldenek valakit, elvégre hogy a francba ellenőrzik le hogy meghaltam-e? Mindig amikor hallottam hogy be akarnak lesni a résen, vagy hogy jön a következő adag kaja, visszafeküdtem ugyanabba a pózba, ugyanoda. Pár napnyi elég volt hozzá hogy gyanús legyen, és beküldjenek valakit. Teljesen lelassítottam a légzésem. Nem ért hozzám, nem mert, de mivel nem látta hogy lélegzek, úgy döntött, ez is elég. Nem merte megmondani hogy a szívritmusom nem ellenőrizte le, és erre számítottam. Ki mert volna közel jönni hozzám? Ismertek mint a rossz pénzt. Hamarosan bejött egy csapat, hatástalanította a csapdákat, kinyitották az ajtót hogy kivigyék a testet. Hagytam hogy kihúzzanak, szerencsére csak vásznakkal kötötték meg a lábam és a mellkasom hogy könnyebb legyen szállítani engem. Amint kiértünk a csarnokba, felugrottam és egy gyors körbenézés után rávetettem magam a pasasra. Túl sok volt az őr abban a hatalmas teremben, erős, fegyveres férfiakkal volt teli az egész, meg sikogató nemesasszonyokkal. Több embert kellett ölnöm mint akartam, mint kellett volna, így innen már nem tudtam pénzt lopni. Nem tudtam volna meglógni, fényes nappal volt és egy bankett amin rengetegen voltak, látták volna. Viszont a csavar a dologban hogy ezúttal a verés mellé bilincset is kaptam, vasat, hegyikristállyal kiverve. Bokáimra, csuklóimra és a nyakamra is, de a biztonság kedvéért rámcsaptak egy vasláncos övet is aminek a láncszemeiben kristály volt. Mit mondhatnék, jól felkészültek. Csak nem számítottak rá?  
Mindegy is. A legközelebbi után eltűnök mint a kámfor, soha a büdös életbe nem fognak rám találni, csak amikor a földdel teszem egyenlővé ezt a kurva várost, és ezt a sok gyáva férget. A következő vásárt már kemény elhatározásokkal vártam, vártam a napot amikor kivisznek és újra eladásra kerülök. Ezúttal jól meg kell fontolnom a dolgokat. Nem kockáztathatok többet. A legutolsó is bőven elég necces volt, már túl jól ismernek, túl sokáig húztam az időt a játékkal. Jót szórakoztam velük, de elég lesz. A regenerációm miatt emlékeztetőim se lesznek a dologról, minden valaha kapott billogom eltűnt. Jobb is, mostanra nem lenne rajtam hely. Így a bőröm érintetlen maradt. Ahogy a lelkem is.
Nem is kellett sok idő hogy Azeriontól is eltűnjek, kár, hogy onnan semmit nem vihettem magammal. Azóta a kontinenst járom, zsoldosmunkát végzek, és ha az utolsó cselekedetem is lesz ebben az elbaszott életben, de felszabadítom a Damareli rabszolgákat.
A következő célom most egy Amestris nevű város felkutatása...

Bármily meglepő is, nem a sárkány az egyetlen amivé válhatok. Persze nem lehetek vérfarkas például, de sima farkas igen. Ez az alakváltásom is pikk-pakk lezajlik, a másik formát tartanom nem különösebben nehéz, de még energiaigényes, főleg a nagyobb formák. Sok gyakorlásra szorulok még, de nehéz egy pincében ezzel kísérletezni. Csak azzá tudok válni, amit már valaha láttam, és megjegyeztem magamnak, nem tudok kitalálni új lényeket hogy azzá váljak, nem ennyire egyszerű… Oh, és minden formában jégkék a szemem és vörös a bundám/pikkelyem/tollam, ami nem feltétlenül tesz jót az álcázási képességeimnek. A kedvenc alakjaim egy dobermanszerű kutya, egy kardinálispinty és egy tigrisszerű nagymacska. Sérülten egyáltalán nem tudok más alakot felvenni, kimerülten pedig csak nagyon picit, mint egy patkány, egér vagy kismadár. Alakváltás után mindig rettentően megéhezem és azonnal ennem kell, ezért a kisebb formákat gyakrabban használom. Nem tudok magamnak plusz végtagot növeszteni se, semmilyen formában, ha pedig teszemazt levágnád a bal kezem, az látszódna az alakjaimon is. De csak egy darabig, mert szerencsére, talán a mutáns gének miatt, de rettentően gyors regenerációval áldott meg az anyaföld.

A kisebb sérülések percek alatt begyógyulnak, de gyík módjára levágott végtagot is képes vagyok visszanöveszteni (kivéve a fejem persze). Igaz, ezek jóval lassabb ideig tartanak, jó erőben egy lábat visszanöveszteni durván 3-4 nap, egy kart pedig 2-3. A regeneráció sebességét nagymértékben befolyásolja az erőnlétem, ha gyenge vagyok, sokkal több időt vesz igénybe ez az egész, illetve az alakváltás is tovább lassítja a folyamatot. A regenerációt nem szabályzom, passzív, testi folyamat, nem tudom kikapcsolni vagy irányítani. A sérülések mértékétől is függ hogy be tudom-e gyógyítani, az azonnal halálos sérüléseket értelemszerűen nem, de a lassan halálos sérüléseket mint például a májon-, gyomronszúrás, általában legkésőbb három nap alatt be tudom foltozni. A fogaim is visszanőnek ha kitörnek, így mindig maximális erővel tudom leharapni bárki karját aki valaha is megfosztott egy fogamtól.

Nagyon jól kémkedik, és ösztönösen jól lopakodik, valószínűleg a macska része teszi.
Párszáz éve alatt szinte tökéletesen megtanult színészkedni, csak azokat nem tudja átverni akik ismerik. Emellett jól kihasználja a női bájait is ha arról van szó.
Közepes szintű gyógyító.
Fegyvertelen harcban elképesztően ügyes, és meglepően erősnek bizonyul. Nem sok fegyvert forgatott eddig, bár már használt szúró-vágó eszközöket, nem kiemelkedő velük. A szíve vágya mindig is egy nyílpuska volt.
Nagyon jó vezetői képességei vannak, de ezt még nem tudta kamatoztatni. Kellően határozott és domináns, a váratlan helyzeteket is le tudja reagálni, igaz néha kicsit túlzott hevességgel teszi. Nyomkövetői képességei egyre jobban fejlődnek.

Drag nagyon jól táncol, ért a főzéshez és az ételek tálalásához.
Rutinos alakváltó, nagyon ügyesen használja a képességét, ennek köszönhetően ügyesen rejti el magát, használja ki az alakváltásait hogy befurakodjon tiltott helyekre.
Sárkányként harcol a legjobban, tudja hogy hajtsa a saját malmára a vizet bármely harcban, ismeri a határait és az erősségeit. Mozgékonyan repül, de a legegyedibb képessége ebben a formában a fal-, illetve famászás, akár kifele hajló sziklafalakon is fel tud kapaszkodni erős karmai és izomzata segítségével.
Bundája nagyon vastag, hidegben és víz ellen tökéletes védelmet nyújt, a sivatagban viszont nem használná szívesen ezt a formát mert a dús aljszőrzet miatt rövidtávon megfőne.
Van egy fia, Callian, akinek bár a létezéséről tud, de nem találkozott még vele. Őszintén, reméli hogy elpusztult még kölyökkorában, és nem kell ölebként díszelegnie egy ketrecben, mint anno ő is tette.