Elhagyatott kunyhó

Khairiya Nox

Az éjszaka már rég uralta az égboltot és pusztán a csillagok fénye tudta kissé világosabbá tenni ezen időt. Az erdőbe viszont halvány fényük nem ért el így téve teljesé a sötétség uralmát a lomb koronák alatt. A fák közül apró állatok nesze hallatszódott ki, néha meg rezzent egy bokor a közelben mikor el szaladt ott valami. Még is egy halvány fény sugár szűrődött keresztül a vége láthatatlan sötétségen. Egy kis hátra hagyott kunyhó volt ott. Kívülről látszódott, hogy már régen nem foglalkoztak vele. A növények teljesen be nőték, mint ha csak el akarták volna nyelni, hogy eltüntessék az emberek nyomát akik itt éltek. Ablakai be voltak törve és a tető is meg rogyott középen, szinte bármikor be szakadhat és maga alá temetheti aki bent fényt gyújtott. A közelében az ember orrát émelyítő vér szag csapja meg ami át járja az egész helyett, hogy ennyire át ható legyen nem tízpercnek kellett el telnie és nem csak néhány cseppről lehetett szó. Itt bizony valakit vagy valakiket ki véreztetett és ez lenne még a szebb látvány. Ha a gyilkos nem csak az áldozat vérében fürdőt hanem belsőségeiben is igazán gyomorforgató látvány lehetett a házban. Be pillantva először az szürke hajú vámpírt lehetett meg pillantani, a tűz mellett ülve amit rakott a fény jól láthatóvá tette minden vonását. Ajkának szélétől egy halvány vörös csík húzódott egészen a nyakáig. Körbe nézve a falon egy ember lógott a sötétben, szinte a ház része volt, ruházat csak részben volt rajta míg bőre már porcelán fehér volt. Életnek semmi jelét nem mutatta, mellkasa mozdulatlanul állt míg szemei üvegesen tekintett a messzeségbe. Jobb csuklóján egy vágás éktelenkedett melyből vére buggyant ki. Végig szaladt egész testén és festett rá vér vörös csíkokat. A hullától nem olyan messze de a vámpírhoz közelebb egy serleg volt mely csurig volt a piros nedűvel. Valószínűleg abból ívott a férfi a tűz mellett. Hirtelen fel állva szimatolt bele a levegőbe. Mint egy vad állat ami megérezte prédáját úgy nézett ki.
-Emberek... Többen is vannak...-
Látszólag el gondolkodott egy kis időre majd szélesen elmosolyodott mint ha egy nagyon jó játékot kapott volna az imént. Szeme sarkából nézett a dísznek tartott hullára.
-Nos nem hiszem, hogy a barátaid lennének. Hmmm..... Talán egy karaván vagy egyszerű utazók.-
Mosolya töretlen volt ahogy közelebb lépett beszélgető partneréhez hiába nem kapott tőle választ. Kezét fel emelve meg csillant a kés pengéje amit a hulla állának hegyéhez illesztett.
-Mit szólnál néhány baráthoz? Legalább nem lennék magányos miután magadra hagylak.-
Fogsorát meg villantva mosolygott tovább, szemfogai ki emelkedtek a többiek közül már. Lassan emelte meg a halott fejét pengéjével majd előre döntve csuklott vissza a helyére, mint ha bólogatott volna.
-Gondoltam, hogy tetszeni fog.-
Kacagta el magát, kezeit zsebre vágva tűntette el a fegyverét majd lépett át a rozoga ajtó kereten melyhez már nem tartozott ajtó. Komótosan lépdelt a sötétségben abba az irányba ahol érezte vendégeit. Még nem döntötte el, hogy el játssza-e az eltévedt szerencsétlent vagy szépen egyesével megölje őket és nézze a sötétben ahogy a rémület lassan fel emészti őket.

Hakuryuu már aludt, vagy legalábbis úgy csinált, mint aki alszik, én meg túl korán ébredtem. Így nem volt nagyon maradásom a kastélyban. A konyhát is már rendbe pakoltam, meg már unalmamban rendet is kezdtem pakolni. Egész csinos kis kavicskupacokat hoztam létre. A porral nem foglalkoztam, hiszen amilyen toldott-foldott volt az épület, úgy is nagyon poros volt az egész.
Valamikor hajnali kettő magasságában megelégeltem az összevissza mászkálást, így elhagytam a kastélyt. Írtam egy üzenetet Hakunak, ha felkelne és nem találna.
Bevallom, egy emberlakta település, vagy egy kis tanyácskát kerestem. Esetleg egy magányos tábor se lett volna rossz. Szerettem volna valami meglepetéssel készülni Hakuryuunak, így nem igazán izgatott, ha ehhez lopni kényszerültem volna.
Egy nagy bőr tarisznya is volt a vállamra akasztva, hátha találok valami hasznosat. Mondjuk tojást. A tojás nem lenne rossz. Bár még néhány fürjjel is kiegyeznék, de ahhoz szerintem jobban meg kellene közelítenem az embereket, az pedig most nem lenne alkalmas.
Ahogy az erdőben bóklásztam egy kis fényforrást szórtam ki. Gyanakodva közelítettem a jobb napokat is megélt kunyhóhoz. A levegőben a vér jellegzetese, fémes szaga terjengett. Nem mondom, hogy nem kordult meg a gyomrom, elvégre vámpír lennék, vagy mi a manó. Egy közeli fának támaszkodva vártam, hogy valami történjen. Hát történt is.
Kettő, talán három ember jelent meg fáklyákkal és egy társukat keresték. Legalábbis a hangos kiáltásokból, erre következtettem.
Végül ellöktem magam a fától, hiszen nem volt itt semmi olyan, aminek hasznát vehettem volna. Mondjuk a hullájukat kifoszthattam volna, de most nem ölni jöttem. S, nem ártottak nekem ezek az emberek semmit. Ami megtorpanásra késztetett az egy új szag megjelenése volt.
- Vámpír ...? - motyogtam az orrom alatt, és visszafordultam, hogy szemmel tartsam az eseményeket.

Vulnere végül úgy döntött el játszadozik velük és egyesével öli meg őket. Mivel nem érezte embereken kívül más lény szagát egy nagy kört téve került a hátukba nem tartva attól, hogy a hátszél le buktatja szagát. Fáklyájuk lángja a sötétbe fényjelző volt akár csak a sarki csillag az égbolton. El árulta hol vannak az emberek és milyen messze vannak még. Egyre közelebb érve hangjuk és alakjuk egyre tisztább lett. Gyermeteg mosollyal mustrálta őket, hogy ki legyen az első végül inkább ki számolta első áldozattát. Mikor eléggé közel tudott kerülni kését vette elő belső zsebéből, vére forrót az izgalomtól ahogy el képzelte szenvedésüket miközben az erdőt át járja fájdalmas sikolyaik, talán csak egy gondja lehetett ezzel még pedig, hogy senkivel se tudta eldicsekedni a dolgot vagy meg mutatni művét de ez mindig is így volt és inkább választotta a magányt mint a társaságot. Már csak egy karnyújtásnyira volt mikor elkövette első hibáját. Figyelmetlen volt és cső látása lett ami folytán nem vette észre lába előtt heverő száraz gallyat. Rá lépve reccsenve adta meg magát a férfi súlyának és fedte fel tartózkodási helyét. Mindenki figyelme egyből Vulnerére összpontosult aki mint ha kővé dermedt volna abban a pillanatban bár ezzel se tudta meg akadályozni, hogy a hang terjedjen. Egy pillanatig még mozdulatlanul ált hiába ált előtte több fel fegyverzett ember is. Végül ki egyenesedve nézte meg nyugodtan kését, körülötte a legkör tele lett feszültséggel ami akár kézzel is meg lehetett volna fogni. Sajnálkozva sóhajtotta el magát ahogy terve romba dőlt. Jobb szerette volna ha társaik folyamatos eltűnése  egyre jobban a félelembe taszítja őket. Az egyikőjüket látszólag jobban idegesített a férfi nyugodtsága és elé lépve lendítette felé a kardját. Mielőtt el érte volna Vulnerét mint ha a fizika törvényei hirtelen át írták volna. Ki szakadt az ember kezéből a fegyver és az egyik fában ált meg, ezt követően a vámpír egy pillanat alatt cselekedet. Késével át szúrta a gégéjét ahogy ördögi mosollyal nézett a haldokló szemeibe élvezettel. A másik szemében halál félelem tükröződött ahogy egyre csak nyelte saját vérét. Kiáltani szeretett volna de képtelen volt erre. A társai reagáltak de már késő volt ahhoz, hogy meg mentsék még is támadtak ha más ért nem is a bosszúért. A vámpír fegyverét hátra hagyva tűnt el gyorsan a sötétségben és gondolkozott az új tervén. Kezére kevéske vér tapadt így mikor meg állva leült az egyik faágra ajkaihoz emelve dugta ki a nyelvét és nyalta le róla az emberi vért.
-Most mi legyen?-

Tett fel magának a kérdést észre se véve, hogy Nox mennyire közel van hozzá de még mindig a háta mögött volt.

Nem maradtam le nagyon. Feszült figyelemmel követtem az események viharos és véres alakulását. Meg mertem volna azt is kockáztatni, hogy még a természet sem csap zajt, hogy a vámpír segítse.
Igaz, az emberek megtalálása pofon egyszerű volt. Még hátra kötött kézzel is ment volna. Zajosak, büdösek voltak, na meg a kezükben a fáklya szinte vonzotta a tekinteteket. Ennyi erővel akár kolomp is lehetett volna a nyakukban.
Még idejében anyagtalanítottam magamat, így nem féltem attól, hogy netán felesleges zajt csapok, ami miatt magamra vonnám a figyelmet.
Ahogy az ág jellegzetes reccsenése törte az éjszaka csendjét szinte belemerevedtem a mozdulatba. Nem lehet... csak ez járt a fejembe, de aztán kényszerítettem magam, hogy körbe nézzek. Pont tanúja voltam, bár emberi szemnek szinte követhetetlen volt a mozdulat, ahogy a vámpír átvágta az ember torkát.
Valljuk be: nagyon naivnak tűntem ott a sötétben, félig megmerevedve léptembe, s azon gondolkodván vajon mit tehettek ezek az emberek, hogy a vámpír megölte őt, s majd szép sorjában a többit is? Biztos voltam abban, hogy nem fogja gond nélkül elengedni a maradék két főt. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy vajon akarom-e én az egész átváltozást, vagy inkább meghalok félvérként?
- Szerintem engedd el őket - hallottam a saját hangomat, ahogy keresztül hasítja az éjszaka csendjét. Ezzel egyidejűleg magamban elmormoltam néhány fohászt. Miszerint ússzam meg élve, illetve, ha még se, remélhetőleg elég gyorsan futok, hogy visszajussak a kastélyba. Kétlem, hogy Hakuryuu megmentene, de ahogy elhallgattam a vámpírok, amúgy se a szíve csücskei. Lehet örülne az ingyen vámpírnak. Bár sose mosnám le magamról.
Feszült figyelemmel vártam, hogy vajon mit lép az idegen vámpír. Amúgy se találkoztam még vámpírral, ideje volt.

Figyelte az embereket a sötétben és látszólag nagyon jól szórakozott rajtuk. Az egyikőjük aki alacsonyabb volt oda ment haldokló társaikhoz. Le térdelve akart valamit tenni, hogy segítsen rajta de a félelem, hogy ezzel árthat neki vissza fogta minden tettét. A másik félelem helyet dühöt mutatót. Nyakán az erei ki dagadtak ahogy Vulnerét kereste a sötétben és utána kiabált válogatás nélkül szitkozódva. A férfi úgy nézte a két embert mint ha egy vígjátékot nézett volna, viccesnek találta esetlenségüket és hallkan kuncogta el magát lábát lóbálva. Hirtelen megdermedve húzta ki magát az éjszaka csöndjét megtörő hang hallatán. Fülét hegyezve pásztázta körbe az erdőt a forrást keresve.
-Ki van itt!?-
Kiáltotta el magát morcosan, nem szerette ha valaki meg zavarja a mókáját ráadás ha van itt valaki akkor az bizony nem a legjobb dolog, hogy fogalma se volt róla. Fejében cikázni kezdtek a gondolatok ahogy fürkészte az éjszakát, hogy meg találja a kis nesznek a tulajdonosát. Nem volt benne biztos, hogy ténylegesen egy embert hallott-e vagy csak a szél csinált belőle bolondot de biztosra kellett mennie. Az emberekkel könnyed el tudott volna bánni az erejével és úgy nézett ki szükség is lesz rá. Kiabálása nyomán be tudták határolni hol tartózkodik Vulnere és kisebb megbeszélés után el is indultak felé. Eldöntötték, hogy minden képen bosszút állnak társaikon ha bele is halnak bár inkább a magasabb erőltette rá a másikra a dolgot. A vámpír még csak figyelmet se szentelt annak a kettőnek így gond nélkül oda tudtak jutni ahhoz a fához ahol Vulnere pihent de ők az orruk hegyéig is alig láttak fáklya nélkül ezért távolról nem szúrták ki és soha nem néztek a fejük fölé.
-Idegesítőek vagytok.-
Mondta ki ridegen szeme sarkából le nézve rájuk. Kezét fel emelte mire a fű le lapult majd az embereket is a földhöz szegezte. A fának az ágai is meg hajlottak körülöttük bár látszólag Vulnerére ez semmilyen hatással nem volt. Miután le rendezte őket alá ereszkedett és rá lépett a magasabb férfi fejére. Az vérben forgó szemekkel nézett fel rá vicsorogva akár egy állat. A férfi csak egy unott sajnálkozó sóhajt hallatót.
-Ha ki derül, hogy csak a félre hallottam akkor eléggé dühös leszek.-
Szavait be fejezve látszólag az ereje megszűnt de nem erről volt szó, pusztán összpontosította azt a veszett férfi fejére. Egyre jobban el kezdett bele süppedni a földbe míg nem az alakja is egyre jobban ovális lenni. Vulnere beteges vigyora mindent el árult személyiségéről. Hiába történt akár mi is a környezetében semmi se akadályozhatta meg, hogy a férfi agyvelöjével fesse meg a környező tájat. Egy halk reccsenés hangja szaladt végig az erdőn minden apró neszt el nyomva. A férfi koponyája meg repedt és tartalma el kezdett ki folyni belőle ám nem halt bele ebbe egyből. Tekintettével kétségbe esetten nézte a vámpír bakancsának talpát míg nem le nem szállt róla elégedetten.
-Nem rossz.-

Nyugtázta művét majd a másik emberre nézett aki a halál félelemtől kővé dermedt. Pánik rohama volt, kapkodta a levegőt mint ha eddig nem tudott volna lélegezni se. Vulnere ridegen nézet rá majd lassan el indult hátra hagyva őt, a hang forrását akarta ki deríteni, minden egyes apró neszre figyelt és óvatosan járt el nehogy csapdába csalják.

Idáig éreztem az emberi félelem jellegzetes aromáját. Ez rendszerint megédesítette az emberek vérét, azonban, most kényszerítettem magam, hogy hidegen hagyjon, hiszen nem akartam sem vadászni, sem pedig enni. Pedig lett volna bőven vér.
A kérdésre nem válaszoltam, így is folyamatosan ostoroztam magam, hogy voltam olyan ostoba, hogy megszólaltam és nem mentem el egyből. De na... kíváncsi voltam, és még mindig nem tettem le arról, hogy lopok valahonnan néhány tojást, vagy valami szárnyas állatot.
Nem tartottam bölcs lépésnek a férfi részéről, hogy a sötétben kiáltozik, de a fa mellől, ahonnan mindenre nagyon szépen ráláttam, úgy véltem, hogy elboldogul egyedül is. Nem kell közbelépnem.
Igaz, hogy félig vámpír voltam, de néhol még nekem is nagyon meresztenem kellett a szememet, hogy mi történik néhány méterre tőlem. Bár a képességem még mindig aktív volt, szerettem volna elkerülni egy meglepetés támadást. Ami nekem kellemetlen lett volna pusztán, a másikat lehet, hogy jobban bosszantotta volna.
Bár már a kettes számú férfinak is mindegy volt, akár meg is szólalhattam volna, de bevallom, a toromra forrtak a szavak, ahogy végig néztem, hogyan intézte el. Ha eddig nem, de most úgy éreztem, hogy itt az idő elfutni, minél messzebb, mert az éjszakai rémről, a mumusról igazak a hírek. Nem voltam valami ijedős, de ez a fokú kegyetlenség nekem is sokk volt.
A harmadik embert ott hagyta. Gondolom engem keresett. Ez egy érdekes fogócska lesz. Ő közeledett, én távolodtam, bár a harmadik ember volt a célom.
Óvatosan átléptem a hullát, majd egy pillanatra vissza szilárdítottam magam, míg a harmadik férfi torkát egy gyors, de tiszta mozdulattal elvágtam.
- Nem hagyunk szemtanúkat - közöltem az éjszakába. - Csak a halott ember, a jó ember - tettem még hozzá. Majd néhány lépést hátráltam a hulláktól, a vérük illata túl az orromba mászott és ott vártam, hogy az idegen vámpír előbukkanjon. A testem újra anyagtalanná vált, amolyan elővigyázatosságból.

Hátra hagyta az embert ám ahogy helyet cserélt a két vámpír Vulnerenek esélye volt ki szagolnia a másikat mivel a szél neki dolgozott. Egyetlen apró fuvallat elég volt a férfinak, hogy meg érezze a mögötte hirtelen fel bukkanó új illat gazdáját mely a vér mámorító szagával keveredett. Érdeklődve tekintett vissza arra a helyre ahonnan jött. Pillanatnyi gondolkodását tett követte és egy negyedkört írt le, hogy a szél még ne vigye el a szagát idő előtt az idegenhez de ne is onnan jöjjön ahonnan el ment. Persze érezte a nőben csörgedező vámpír vért de nem tudta milyen erős lehet, eddig figyelte, lehet, hogy jót is szórakozott rajta eddig.
-A műsorért fizetni kell.-
Mondta magának hallkan mosollyal ajkain. Szórakoztatónak találta a helyzetet. Jól lakott volt és egy vámpír nézte végig ahogy szórakozik.
-Biztos tetszett neki.-
Felelte betegesen el nevetve magát amivel idő előtt fel fedte magát de jelenleg nem zavarta. Arra számított, hogy a vámpír direkt fedte fel magát és arra volt kíváncsi miért tette ezt. A fák sötétjéből ki lépve tekintettével végig szaladt a vörös hajú hajadon testén. Megnézte, hogyan van fel fegyverkezve és meg próbálta fel mérni az erejét is. Tekintettét keresve végül akarta tudni mi járhat a fejében majd a harmadik halottra nézett. Szép tiszta vágás volt a férfi nyakán amin ki buggyant a vére. Ruházatát vörösre festette, az ember kezei el ernyedve hevertek mellette véresen. Látszódott, hogy el akarta állítani a vérzést de erre semmi esélye se volt. Tekintettében már nem csillogott az élet, arca pedig halál küzdelmét írta le ahogy lassan el hagyta minden ereje vérével együtt. Ezek után egyből vissza nézett a fél vére. Vulnere nem igazán akart kockáztatni jelenlegi helyzetében. A vámpírok ellen nem szeretett nyíltan harcolni, ezért meg próbálta kissé nyomás alá helyezni az idegent. Körülötte a fák ágai meg görbültek lefelé ahogy egy kilót a tízszeresére növelt a környezetében. A növény rostjai nem bírták a hirtelen változást. Más törvények uralkodtak a férfi körül és ezzel akarta el venni a másiknak a kedvét még attól is, hogy rá támadjon. Kisugárzása határozót volt és rideg. Nem mutatkozott egy vidám embernek sokkal inkább egy olyan férfinak nézett ki jelenleg aki már számtalan csatát meg járt és ki ölt belőle ez minden emberséget.
-Ki vagy te.-
Szegezte neki a kérdést majd halvány mosolyra húzva az ajkait nézett rá gyengédebben.
-Még játszani akartam vele.-
Amint befejezte mondatát minden gyengédség el is tűnt belőle.
-És te meg ölted.-
Mint ha egy apa le szidta volna kislányát úgy nézhetett ki a jelenlegi helyzet ám egy sokkal betegesebb és kegyetlenebb apa lányos lett volna ez mint ami a világon létezik.
-Mit akarsz?-
Szegezte neki azt a kérdést ami a legjobban izgatta a férfi ám nem várt őszinte választ. Bizalmatlansága pedig számára jogos volt hiszen a nő bujdosott ám még is fel fedte magát és nem értette a dolgot. „Talán akar tőlem valamit? Még is mit akarhatna tőlem?” Kérdezte magában miközben több lehetséges ok is le játszódott a fejében arra nem is gondolva, hogy esetleg a vére kellene neki de ha ki is mondaná, hogy azt szeretné csak ki nevetné majd gúnyolódna rajta egy sort. Esze ágában se lett volna erősebbé tenni egy jövőbeli ellenségét.

Sejtettem, hogy hibáztam, amiért a szélre nem figyeltem. Nekem szélcsend volt, de igazából mindegy is. Őszintén nem nagyon izgattam magam a dolgon.
- Nem volt kiírva, hogy fizetős - jegyeztem meg roppant pimaszul. Valószínűleg nem éppen ez volt a legbölcsebb tettem, de hát ez van.
Mivel anyagtalan voltam, rám nem hatott a képessége, békésen elüldögéltem a földön. Nem mondom, hogy nem hatott volna meg, ha egy faága nagy semmiből keresztül esik rajtam... Sőt, valószínűleg meg is lepődtem volna.
Annyira nyilvánvaló volt, hogy tesztelt, pedig csak egy félvámpír voltam. Fel se érhettem hozzá. És még is félt, vagy inkább óvatos volt. Ez mulattatott.
Közelebb sétáltam hozzá, olyan fél méterre megálltam a férfitól.
- Felesleges erőlködnöd - közöltem vele, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve átsétáltam rajta. - Látod, nem hat rám az erőd - tártam szét a karomat, hogy akkor ez most valószínűleg patt helyzet.
- Persze, nem áll szándékomban megtámadni, ha te sem lépsz fel irányomba fenyegetően - jegyeztem meg diplomatikus hangot megütve. Hátha lehet vele beszélni. Bízzunk abba, hogy mivel félig vámpír vagyok nem akar nagyon ártani nekem. Na jó, semennyire sem.
Lehet ennem kellett volna a harmadik férfiból. Nem igazán voltam formában, az a fránya őzike már nem tud jóllakatni. Ezt már viszont eltoltam, a férfi halott volt. Hulla vérét pedig nem iszom, még akkor se, ha csak percek óta volt halott, szinte még meleg volt a vére.
- Nem volt rajta a neved - jegyzetem meg újra nagyon elmésen. A kilétemre vonatkozó kérdést, csak elengedtem a fülem mellett. Nem állt szándékomban felfedni a kilétemet, vagy akár a nevemet. Fejvadászként ez belém vésődött: a név a legnagyobb ellenség. hiszen ezerszer könnyebb megtalálni valakit a neve alapján, no persze tételezzük fel, hogy a saját nevét mondja. Nekem persze nem lapult a tarsolyomba egy tucatnyi álnév,amire emlékezni is tudtam volna, így maradt azt, hogy eleresztettem a fülem mellett. Azonban azzal a kérdésével már tudtam mit kezdeni, hogy mit is akarok.
- Egy ember lakta házat, tanyát keresek. Bevásárolnék - feleltem őszintén. Mibe, hogy nem hiszi el? ezt egyébként rühellem. Kérdeznek, s nagy ritkán ha őszintén válaszolok, azt se hiszik el.
Hiába volt vámpír az előttem lévő férfi, őszintén eszembe se jutott, hogy megkérjem, hogy harapjon meg. Volt némi eszem és nem akartam, hogy a nyakam közelébe kerüljön.

Fürkészte a nőt és zavarta az, hogy az ereje a legkisebb nyomást se fejtette ki rá legalábbis így látta. Mikor felé lépett, hogy át megy rajta egy kését rántotta elő de az is olyan könnyedén ment át a vörös hajú félvéren mint a levegőn. Homlokát ráncolva nézett rá ahogy mögötte volt már. Elgondolkozott, hogy ez hogyan lehetséges és arra jutott, hogy vagy szellem tényleg érinthetetlen jelenleg vagy pedig nem több az egész mint egy illúzió. Nos mivel nem tudta a választ a kérdésére így jobbnak látta nem pazarolni az energiáját. A termeszét mint ha fel lélegzett volna ahogy enyhült rajta a nyomás.
-Miért ne tenném?-  
Kérdése nyomán tekintette fenyegetően villant meg ahogy elmosolyodott pimaszan, mint ha viccelt volna csak de ez bizony egy halálos vicc volt a részéről. Khairiya kijelentésére, hogy nem volt rajta a neve egyszerűen meg fordult és lépett oda a hullához. Le térdelve vett elő ruhájának ujjából egy kést és véste fel a férfi saját nevét a halottra.
-Vul-ne-re.-
Szótagolta ahogy egyidejűleg írta.
-Így jó?-
Kérdezte kissé kuncogva válla felett hátra pillantva beszélgető partnerére. Pimaszkodott csak vele mivel tudta teljesen mindegy mi ez, no meg ki is akart deríteni egy két dolgot róla. Fel kellve már felé fordulva hallgatta következő válaszát. Féloldalasan mosolyodott el majd fejével a nő által meg ölt embere bökött.
-Ő nem jött be neked? Válogatós vagy?-
Mondatát követően nevetés tört elő belőle egy pillanatra majd befejezve késével kezdet el játszadozni. Ujjai között forgatta el gondolkozva. Ő számára már teljesen normális volt az, hogy vért iszik étel gyanánt és mivel vele szemben lévő vámpír nem éppen mutatta azt a jelet, hogy most falatozott volna. Közelebb lépve hozzá hajolt az arcába, a személyes tér fogalma nem érdekelte egyáltalán. Látta a szemeiben az éhséget
-Így nem húzod sokáig. Nem éppen nézel ki olyas valakinek aki válogathatna mit eszik meg éppen.-
Bár ez inkább következtetés volt Vulnere részéről. Olyas fajta kép kezdett ki alakulni a nőről, hogy egy magányos vámpír, hogy miért az nem tudja de ehhez is lett volna egy két tippje. Ebből pedig az jön le, hogy nem áll rendelkezésére akkora hatalom, hogy csak ki válogassa kit eszik meg és ő inkább harcolna egy gondolkozni képes lénnyel mint egy éhező vad állattal. Fegyverét lassan emelte fel a nő állához, legalábbis oda akarta.
-Élvezted... Nézni?-
Kérdezte sejtelmes hangot meg ütve ahogy a másik vámpír szemébe nézett. A kését meg pörgette kezében majd el tette és ezzel együtt mind két kezét zsebre vágta. Hátat fordítva indult el az erdő sötétsége felé.
-Mivel nem tudtam ki szórakozni magam el megyek az erdő túlsó felén lévő kis farmra. Talán ott nem zavarnak meg.-
Elfolytotta nevetését sikertelenül. Ki tört belőle és az egész erdő bele zenget majd egy élvezettel teli sóhaj hagyta el ajkait. Nyelve hegyével nedvesítette be ajkait.
-Megéheztem.-
Jelentette ki majd hátra nézett, hogy követi-e a kis hölgy.
-Hány éves vagy missis nem mondom meg a nevem?-
Ha látta ha nem tette fel a kérdése pimasz volt és gyermeteg de direkt kérdezte így, hogy kissé megpróbálja dühíteni. Rá akart jönni mi is az ereje pontosan mert akkor legalább fel tudott volna arra készülni, hogy hogyan támadhat rá. Igen jelenleg egyértelműen Vulnere volt hátrányban és ez idegesítette. Védtelenek és sebezhetőnek érezte magát bár ennek ellenére nagyon is izgalmasnak találta a dolgot. Hiszen lehet ez az utolsó éjszaka amit el tölt ezen a bolygón, legalább is ő így gondolkodott.

Meglehetősen elégedetten mosolyogtam, mikor a vámpír szembesült vele, hogy az ereje ellenem jelenleg semmit sem ér. Az meg különösképp vicces volt számomra, hiába rántott kést, átsétáltam rajta.
- Mert felesleges - megvontam a vállamat, de utána intettem. - De csak rajta, pazarold feleslegesen az energiádat.
- Teljességgel - biccentettem aprót, majd a vámpír, Vulnere elé sétáltam. - Ez esetben mélységesen sajnálom, hogy megöltem a tulajdonodat - pukedliztem, bár nem szoknyában voltam. De a szándék meg volt, ennél jobb és szebb bocsánatkérést nem fog tőlem kapni.
- Nem iszom embervért, csak, ha muszáj - mondtam, miközben a sérült csuklómat óvatosan a hátam mögé rejtettem. A fene vinné el, hogy tényleg nem ettem belőle, míg volt rá lehetőségem. Oké, elismerem hibáztam, azonban nem fogom ezt az idegen orrára kötni.
- Engem más veszély fenyeget - nevettem fel halkan. - Néhány hónap, oly' mindegy mit eszem. - Az elmúlt napokban annyi mindenkinek bizonygattam, hogy nem, nem zavar, az automatikus átváltozás, az hogy pár hónap múlva talán véglegesen meghalok, hogy mostanra már magam is kezdtem ezt elhinni. De a fene essen bele! Igen is zavart, hiszen nem akartam meghalni.
Felvont szemöldökkel pillantottam rá. A kés, ha szilárd testem lett volna, akkor pont hozzáért volna az államhoz, talán meg is sebzett volna, de így... a helyzet viccesnek hatott.
Egy egyszerű nem hazugság lett volna. Belegondolva magam sem tudom, hogy élveztem-e.
Megcsóváltam a fejemet.
- Nem - ingattam a fejemet. - Inkább a kíváncsiság hajtott, hogy itt maradtam, nem az élvezet - feleltem végül az igazságnak megfelelően. Na meg az, hogy az életösztönöm elszaladt nyaralni, de mostanra visszatért. Meglepő módon.
- Talán - jegyeztem meg kicsit élcelődve, hiszen ha farm, akkor ott akad olyan dolog, amire nekem szükségem lenne. Szóval követem.
- Te szegény - ciccegtem. - Kellett neked belőle palacsintát csinálnod, ahelyett, hogy ettél volna belőle - ha nem féltettem volna az életemet, akkor még vállon is veregettem volna, bár a mozdulat így is meg volt, hiszen ösztönösen mozdultam. Csak épp átsiklott a vállán a kezem.
- Ha elkapsz, megmondom - kacsintottam rá, s egy gyors mozdulat erejéig, amíg egy gyors puszit nyomtam az ajkaira, újra szilárddá váltam. Nyilvánvalóan utána aktiváltam a képességem, hiszen nem akartam megkockáztatni a végzetes sérülést.
- Nos, mi lesz? - pislogtam rá. - Nem akarsz fogócskázni?

Vulnere viccesnek találta a pukedlizést de egy halvány mosolynál mely alig volt észre vehető nem árulkodott más eme érzésről. Az táplálkozásra tett megjegyzésére megforgatta szemeit olyan „na persze” hatást keltve és arcának mimikája is rá tett. Szerinte vért inni mindig muszáj bár ő egy teljesen vámpír míg beszélgető partnere nem az, ám hajlamos ezt a tényt el felejteni még hozzá nagyon hamar.
Tagadta, hogy élvezte a látványt mivel undort vagy sajnálatot nem érzet a nő felöl az emberek felé, ezt szűrte le a viselkedéséből felszínesen, hogy mennyire igaz majd el válik.
Élcelődésére reagálva el mosolyodott de mondani nem tudott semmit.
-Ha egy ismeretlen nő nem zavar meg majd vágja el a másik torkát talán nem lenne ilyen gondom.-
Válaszolta felé fordítva a fejét. Hangjában nem volt se harag vagy zaklatottság, hogy így alakultak a dolgok. Biztos azért mert előbb utóbb el ment volna arra a farmra „kitakarítani”. Érdeklődve nézett Kairiyara mikor a fogócskát említette majd a puszi után teljesen le döbbenve nézett rá, ajkai ki nyílva nézett üres tekintettel. Mint ha csak meg állt volna az idő és a férfit csapdába ejtette. Körülötte a fáknak az ágai egyre jobban hajlottak a föld irányába mint ha egy kötél húzná őket lefelé. Vulnere közelében a vérszomj egyre jobban érződött, a fák recsegtek és ropogtak velük egy időben pedig a férfi kacagása kezdett eme szimfónia részévé válni. Az ágak le törtek abban a pillanatban mikor Vulnere előre dőlve temette arcát egyik kezében.
-Élvezni fogom~-
Duruzsolta tőle nem meg szokott lágy hangon. Ki húzva magát lépett a nő elé, pusztán pár centi választotta el őket egymástól és a férfi egyenesen a másik szemébe fúrta tekintetétt. Nyelvével lassan nedvesítette be ajkait, szürke szemébe örült élvezett lángolt. Egyértelműen el kattant a fejében valami nem mint ha eddig minden rendben lett volna vele.
-Ha el kaplak... Nem fogod meg úszni...-
Mondta szaggatottan utolsó szava után még is hosszabb időt hagyott míg ajkait széles mosolyra húzta.
-Karcolások nélkül...-

Tudta, hogy fenyegetése nem több szimpla viccnél jelenleg de túl makacs volt ahhoz, hogy csak úgy hagyja a dolgot. Ő inkább üldözi az áldozatátt városokon keresztül még ha könnyebbet is tudna választani magának.

Remek. Sikerült feldobnom a kedvét, legalább is ezt szűrtem le abból, hogy mosolygott. Elmehetek akár humoristának is.
- Ígérem a farmon, nem vágom el senki torkát - közöltem vele kacsintva. Végül is, ki is lehet az embereket belezni, vagy szíven szúrni. Ugyanúgy a halálukat jelenti, de tartom magam a szavamhoz: a torkukat nem fogom elvágni. A farmra is csak azért akarok menni, mert a fejembe vettem a tojást, s ha már ott vagyok, akkor ott akad esetleg malac, vagy borjú is. Egy kész állat sereggel fogok visszajönni. Mindegy. Hakuryuu meglepett arca már most megéri. Nem is gond, hogy jön a vámpír is, majd befogom segíteni.
- Úgy látom egy-nulla, az én javamra - jegyeztem meg pimaszul, ahogy kiélveztem a lesokkolódott vámpír látványát. Teljesen hidegen hagyott a kacagása, valamint a fák recsegése-ropogása, ahogy a férfi bevetette az erejét.
Abban biztos voltam, hogy élvezni fogja, hiszen nekem is kedvemre való volt a fogócska, annak ellenére, hogy úgy voltam velenem biztos, hogy én jövök ki majd a dologból. De... túl jó és túl veszélyes volt ez a játék, hogy csak úgy kihátráljak belőle.
Közelebb léptem volna hozzá, ha nem lettünk volna így is közel egymáshoz.
- Haha - kacagtam lágyan. - Ki mondta, hogy meg akarom úszni? - suttogtam szinte a szavakat szájába. Nagyon-nagyon le kellett gyűrnöm a késztetést, hogy az előbbi puszit megismételjem, vagy inkább cseréljem egy csókra. Megérte volna...
Helyette azonban újra felnevettem, majd kinyújtottam rá a nyelvemet és belevetettem magam az erdő sűrűjébe.
tisztába voltam azzal, hogy ez az ő terepe, ő jobban ismeri a helyet. Valószínűsítettem, hogy a farmra, ha nekem kell vezetnem el se megyünk. Amúgy is... vámpír vér ide vagy oda, az én szemeimnek néhol túl sötét volt az erdő.
- Cicc-cicc Vulnere - szólaltam meg néhány perc múlva. Leginkább azért, hogy tudjam, nem hagytam-e el a vadászomat. Az úgy igazán vicces lenne, ha véletlenül el-vagy lehagytam volna.

Igazság szerint teljesen hidegen hagyta a férfit, hogy kinek vágja el a torkát míg nem azét akit meg akar kínozni.
Az eredmény ki mondása el szállt a füle mellett de ha foglalkozott volna vele akkor se lett volna rá sok válasza. Az nyer aki állva marad ez az élet fel fogása.
Mikor kérdését tette fel egyik szemöldökét megemelte kérdően de mosolya még mindig az arcát díszítette. Tekintette egy ragadozóé volt hiszen legszívesebben fogai bele mártotta volna a nő húsába hogy rubint színében ragyogó nedűjét el vehesse. Végül ahogy el tűnt a sötét erdő fái között utána nézve nyelve hegyével nedvesítette be az ajkait.
-Türelem....-
Mondta magának hallkan bár nagyon más választása nem volt a férfinak egy sebezhetetlen ellenféllel szemben. Nem tudta még is, hogyan kaphatná el ebben a fogócskában de ez egyáltalán nem izgata. Agyában jellenleg csak az kattogót, hogy le vadásza azt a pimasz nőszemélyt... Minden áron és ezen gondolat végén utána vetette magát a sűrű aljnövényzet közé. Próbálta követni ahogy tudta. Léptei alatt ropogtak az ágak, nem foglalkozott azzal, hogy el rejtse jelenlétét és jobban le kötötte, hogy még is, hogyan kapja el a nőt. Hirtelen ált meg majd nézett abba az irányba ahol a nőt érezte vagy is gondolta inkább. Arca most komor volt és el gondolkozott, alapjáraton szeret fogócskázni de sajnos tudta, hogy a hölgyet nem érintheti meg így hiába érné utol ki csússzna a kezei közül. Ki kellett találnia valamit aztán egy valamire jutott. Távolról kell figyelnie, széllel szemben, hogy a szaga ne árulja el és közben a fülére kell teljesen támaszkodnia. Egyetlen apró reccsenés el árulja, hogy már nem védekezik. Amint ezt ki ötlötte ismét elmosolyodott, egyszere volt ördögi és vészjósló ez a mosoly.
-Türelem...-
Súgta magának ismételten. Egyik fára fel mászva ment olyan csendesen amennyire csak tudott oldalra az „útjuk” mellől. Szemmel akarta tartani a helyet de még arra is figyelt, hogy ha a nő kerülő úton jönne se bukjon le, bár ha a háta mögé ért az illata biztosan el árulta egyből.

Be kellett látnom, hogy az előbi sejtésem lassan, de biztosan igazzá válik. Lehagytam. Vagy inkább elhagytam. Esetleg eltévedtem. Néhány percre újra szilárddá váltam, hogy kellőképp tudjak toporzékolni az erdő sűrűjében. Na meg egy terv jutott az eszembe. Ha testetlen vagyok, akkor nem tud megfogni, s bár a szagom az érződik, de csak az orrára tud koncentrálni.
Az egyik tőrömet elővéve óvatosan megvágtam a tenyeremet. Hagytam, hogy néhány csepp vérem a fűre hulljon.
- Cicc-cicc Vulnere - ismételtem a sötétbe kacagó hangon. - Ejnye, csak nem megijedt a nagy vadász? - cukkoltam még kicsit gúnyosan miközben eltettem a tőrömet. Némileg zajos futásba kezdtem, és északi irányba indultam. A véres tenyeremmel egy-egy fát néha megérintettem, majd, hogy ne kísértsem annyira a sorsomat, ismét bevetettem a képességemet.
Az egyik fának, amit megfogtam tövébe csüccsentem le néhány perc pihenőért.
- A fenébe is - morogtam az orrom alatt. Igaza volt, hogy a franc essen bele. Ennem kellett volna, sőt ennem kell, vagy nem kéne a képességemmel ennyit játszanom, mert idő előtt kimerülök, aztán megnézhetem magam.
Annyira nem foglalkoztam vele, hogy a vámpír honnan bukkanna elő, hiszen jelenleg nem tudott volna elkapni. Igaz, ha utolérne, akkor azt elkapásnak minősíteném, annak ellenére, hogy ténylegesen hozzámérni nem tudna. Fenébe... minek kellett ebbe a játékba belemennem? Igen, részletkérdés, hogy én javasoltam a játékot.
Közben elindultam, de mivel ötletem sem volt, hogy merre volt a farm, így csak tetszőleges irányba indultam el.
Percekig gyalogoltam, mikor fenn akadtam egy sziklán. Nem fájt, csak meglepő volt.
- Hogyaza... - morogtam egy sort az orrom alatt. Oké, ennyi volt. Vettem néhány nagy levegőt, majd erősen koncentráltam, hogy kikecmeregjek a sziklából. Mikor ez sikerült, tök nyugodtan leültem rá és vártam, hogy Vulnere megjelenjen. A képességem mára lemerült, vagy én voltam ténylegesen a gyenge. Mindegy, ha más nem, majd egy alkalma pillanatban nyakon harapom a vámpírt.

Ha a férfi hallotta volna egyszer is, hogy cicegnek neki biztosan ideg bajt kapott volna. Türelmesen várt de nem az a fajta volt, ha magában nem ismételgeti állandó, hogy várjon nyugodtan biztos mindent hátra hagy és neki iramodva folytatja a futást a lány után. Várakozását végül váratlan dolog koronázta meg a vér szaga. Ahogy meg érezte szeme ki kerekedet és légzése is szaporább lett. „Friss vér” gondolta magában és végtagjai meg remegtek ahogy vissza fogta magát bár nem bírta sokáig. Búvó helyét hátra hagyva vágyakozva indult el a vér által mutatott irányba. Óvatosan lépkedet és a lehető legcsendesebben de így is elő fordult, hogy talpa alatt meg reccsent az aljnövényzet. A legerősebb nyom felé haladt ami a legelső is volt. A fű zöld színét le cserélte vörösre azon a ponton. Le guggolva nézte meg jobban majd ujjával le tisztította kissé. Ujjára kerülő nedűt nyelvével le nyalta majd cuppogót egy sort.
-Ez az övé.-
Mondta ki a nyilvánvalót majd fel egyenesedve szagolt ismételten a levegőbe szagolt. Éreste a vére által hátra hagyott utat amire halványan elmosolyodott.
-Nos az hiszem követem a sárga köves utat.-
Mondta el nevetve magát ezen a hasonlaton. Minden porcikája szaladni akart, szinte látta maga előtt ahogy utol éri, hátulról el kapja és a hajába túrva rántja félre a fejét, hogy nyakát fel fedhesse és azzal a lendülettel belé is harapjon. De türtőztette magát így is kis híján ki folyt a nyála. A kijelölt út mellett haladt olyan gyorsan, hogy azért ne csapjon nagy zajt és vérszomját is próbálta el folytani amennyire csak tudta. Folyamatosan egyre közelebb ért a bér szag forrásához mivel ő a nővel ellentétben nem állt meg de nem is rohant úgy. Végül percek múlva utolérte, látta ahogy egy sziklán üldögélt és ekkor egy pillanatra vérszomja teljes mértékben meg mutatkozott, ahogy észre vette magát nyomban el is nyomta. Leülve el sóhajtotta magát. Biztos volt benne, hogy észre vette és még ha nem is akkor is két esélyes, hogy az ereje aktív-e vagy sem. Pillanatnyi gondolkodási idő, hogy mit csináljon végül amellett döntött, hogy meg mutatkozva magát megy oda mellé és simít a lány vállára mind ezt úgy el játszani mint ha a leghétköznapibb dologról lenne szó. Ha meg tudja érteni kapva kap az alkalmon és magához rántva mar a nyakára, hogy vérét vegye ha nem akkor hát vár persze mind ezt csak azért mert nem úgy nézett ki mint aki el akar menekülni. Gondolatai végére érve fel állt és le porolta magát. Ki lépett a fák takarásából és egy széles mosollyal köszöntötte.
-Na meg untad a menekülést?-

Kérdezte kissé gúnyosan miközben kettejük között csökkentette a távolságot.

Csendes, várakozással eltöltött perceimben, amiből bőven volt, volt időm azon gondolkodni, hogy vajon kinek hiányoznék, ha most feldobnám a talpamat. Daeriah biztosan hiányolna. Esetleg még a kalózkirály is. Hirtelen bevillant Hakuryuu is. Nah... benne nem vagyok biztos, hogy meghatná a hiányom. Mérgesen morrantam egyet, majd felpillantottam az égre. Nosztalgikus, idült mosollyal az arcomon figyeltem néhány percig a csillagokat, majd mikor motoszkálást hallottam, kicsit fordítottam oldalra a fejemet, hogy jobban betájoljam, hogy honnan is jön a hang.
Valahonnan mögülem érkezett, így megfordultam és úgy pillantottam rá.
- Nem, csak bevártam a vadászt - mosolyogtam rá kicsit gúnyosan. - Ha csak úgy menekülök, a végén még eltévedek - tettem még hozzá. Nem, felejtsük el azt az apró tényt, hogy máris eltévedve voltam. Az erdő közepén voltam, egy tök ismeretlen vámpírral. Szóval ennyit rólam.
- Nos, mondhatni, hogy elkaptál - kacsintottam rá. - Mit szeretne a nyertes? - érdeklődtem, s hogy tovább ingereljem a vámpírt,levettem a csuklyámat és a nyakamból elsimítottam a hajamat. Szerencsére a tenyeremen ejtett vágás időközben begyógyult, s heg sem maradt utána. Valószínűleg nem vagyok éppen normális, hogy piszkálom, de jelenleg úgy se tudnék vele mit kezdeni. Az szóba se jöhet, hogy megküzdjek vele, mert csúnyán alul maradnék, a képességem hiányában.
- Riya a nevem - mutatkoztam be végül. Legalább ennyivel legyen előrébb.

-Milyen... Kedves.-
Mondta gúnnyal a hangjában majd el kuncogta magát.
-És nem tévedtél el?-
Kérdezte incselkedve végül is el lehetne mondani, róla, hogy el tévedt de az is lehet direkt csalogatta ide a vámpírt de ez már nem izgatta. Nyeresége kijelentésekor pimasz mosoly jelent meg az arcán bár inkább meg találta mint, hogy el kapta de ez már csak részlet kérdése volt a lényeg azon van, hogy nyert. Riya ingerlése láthatóan célba ért. Vulnere tekintettével figyelte ahogy le veszi a csuklyáját és fel fedni neki sebezhető nyakát. Vágyakozva tekintett rá ahogy bele akart marni
-Hogy mit szeretnék?-
Kérdezte, hangja nem sok jót sejtettet, az a fajta hízelgő volt amit veszélyre intett. Oda lépve mellé ült le ő is a sziklára.
-Amit én szeretnék az nem sok Riya-
Szólította a nevén a nőt hízelegve majd kicsit el nevette magát. Keze már remegett ahogy vissza fogta magát, hogy le ne támadja a nőt.
-Pusztán....-
Mondatát soha nem fejezte be, ahogy meg érintette kezével a nőt egyik kezével el kapta a másik oldalt a vállát. Magához húzta és ezzel a lendülettel túrt vörös tincsei közé határozottan. Fejét hátra húzta és Riya még láthatta Vulnere arcát. Tekintette egy vadállaté volt nem pedig emberé vagy is hajdani emberé. Nyakához fúrva a fejét minden finomkodás nélkül harapott a nyakára ki serkentve a vérét neki. Egy csepp képes volt meg szökni, Vulnere ajkaitól szaladt lefelé a nő selymes bőrén piros csíkot hátra hagyva. Ahogy megízlelte elégedetten mordult fel még se volt hajlandó el ereszteni újdonsült zsákmányát egy ideig. Hozzá tapadt ajkaival és itta győzelmének díját. Ám végül befejezte ezt a kis kóstolót és el válva tőle nyalta meg fogainak a helyét Riya nyakán.
-Ennyi elég is lesz nekem.-
Mondta kuncogva.
-Ha te már megpusziltál akkor azt hiszem most vissza adtam.-
Felelte ki húzva magát. Látszólag nyugodtabb lett Vulnere a kis nasit követően de aki ebben bízik az nem ismeri milyen étvágya van a vámpírnak. Igazából ez lenne a tökéletes alkalom, hogy meg ölje a nőt még se teszi. Nem is tudja miért, régen volt már ,hogy bárkivel is ennyit beszélgetett volna vagy életben marad a közelében. Valószínűleg ez vezetett ahhoz, hogy még nem ölte meg jelenleg. Társas lény lévén jól esett neki ez a szokatlan szórakozás számára. Az, hogy végül ki fog élve távozni még nincs eldöntetve.

Elnevettem magam.
- Valószínűleg igen, de majd kitalálok a sötét erdőből - vontam meg a vállamat. Utána elég volt ráemelnem a tekintetemet és tudtam, hogy helyesen tippeltem, hogy a vérem kell neki. Végül is táplálóbb és finomabb volt, mint egy sima emberé.
Soha nem haraptak meg, de szerintem ez volt az első és utolsó alkalom, hogy hagytam. Illetve, majd az átváltoztatás, de az nem táplálkozás lesz. Tudtommal, aztán persze, lehet, hogy tévedtem.
Halkan felnyögtem, volt egy fajta erotikusság a mozdulatban, ami kicsit zavart, de nem annyira, hogy kapálózzak, és meneküljek. Na! Biztos vagyok abban, hogy az lenne az igazi móka Vulnere számára. Annyira pedig nem vagyok elvetemült, hogy ténylegesen vakon vessem bele magam az erdőbe.
- Azért hagyj nekem is a véremből, nem vagyok vérbank - jegyeztem meg halkan, mikor már egy ideje a nyakamon lógott. Oké, mindennek van egy határa.
- Remek, azt hittem már vérátömlesztésére kell könyörögnöm - élcelődtem, kicsit szédültem, így nem szívesen mozdultam volna meg. A végén még nem is csak vicc lesz a kijelentésem, hanem valós tény... Upsz... Ha meg akarna ölni, akkor ez lenne a legmegfelelőbb alkalom.
- Oh, még mást is szívesen csinálnék veled - incselkedtem vele. - De ahhoz szédülök, szóval kérem a csuklód - nyújtottam a kezemet. Kell valamit innom.
- Jelenleg te szerepelsz az étlapomon, szóval ne kéresd magad, vagy tényleg nyakon csíplek, izé haraplak... - egy pillanatra behunytam a szememet, hogy megállapítsam nem a föld mozog, és nem járnak csárdást a fák, csupán én szédülök túlságosan. Jegyzet magamnak: nem vagyok vacsora, soha semmilyen körülmények között. Valószínűleg az a legnagyobb baj, hogy nagyon kifárasztottam magam, a hülye átokkal nem törődve nem ettem embert egy... jó ideje... ennek pedig most jött el a böjtje.

A nő nyögése fura volt ám tudatosan nem reagált rá még is vállába kapaszkodó kezével erősebben szorította meg miközben egy halk elégedett szusszanást engedett el.
Mosolyogva figyelte a szédülő lányt majd kérésére oda nyújtotta a kezét végül el rántotta.
-Miért is? Hiszen én csak a nyereményemet vettem el.-

Pimasz mosolya és játékos csillogás szemében el árulta, hogy élvezi a helyzetet.
-Szóval meg akarsz enni? Még egy ok, hogy ne adjak a véremből.-
Élcelődött vele nevetve. Fel állva lépett Riya elé, közelebb hajolva támasztotta meg egyik kezét a kövön amin ült míg másik kezét a nő állához  emelte. Mutató és hüvelykujjával közre fogta a hölgy állának hegyet. Lassan fel emelve a fejét nézett a szemébe neki halvány mosollyal.
-Vegyed csak el ha kell.-
Persze tudta, hogy Riya jellenlegi állapotában erre alkalmatlan volt. Lassan közelebb hajolt a füléhez.
-Csak egy harapás az egész.-
Szinte fel kínálta a nyakát neki miközben biztatta rá, hogy meg harapja.
-Csak egy esélyed van. Ne hagy el úszni.-
Tagadhatatlan, hogy látni akarta ahogy a nőben minden értelmet el nyom az éhsége és elő tör belőle állatias énje.
-Na és... Mit akarsz velem csinálni?-
Tette fel a kérdést történt akár mi is.

Lassan ingattam a fejemet, ennél jobban nem mertem, félő volt, hogy egyébként lepottyannék a szikláról. Megjegyezném, hogy ez bunkóság volt tőle... mármint, hogy elrántotta a csuklóját. Amúgy se kaptam utána, a nyakára hajtottam. Ha már nekem díszeleg ott két lyuk, akkor úgy illik, hogy neki is legyen.
- Nyeremény, tény - értettem vele egyet. Hiszen én magam ajánlottam fel a nyakamat. - De nem az összes vérem - nyújtottam ki rá a nyelvemet. Lehet, hogy ezt előbb kellett volna mondanom?
Halkan felnevettem, s félre döntött fejjel figyeltem a vámpír.
- Csak egy kis kóstoló. Nem fog fájni - villantottam rá egy fáradt mosolyt. Ha meg igen, akkor bocsi, majd kap rá puszit, bár ezt nem mondtam ki hangosan.
Elfojtottam egy ásítást, meg azt is, hogy nem törődve a vámpírral a sziklán összekuporodjak és aludjak. Mennyire lenne ciki, ha csak úgy elaludnék, ülve?
Figyeltem, ahogy közelebb lép, majd felajánlja a nyakát. Kételkedő pillantást vetettem rá. Vajon tényleg hagyja magát, hogy megharapjam?
- Megharaplak, ha itt kéreted magad - figyelmeztettem. Valahol úgy érzetem, hogy csak azért meri a nyakát felkínálni, mert kételkedik abban, hogy meg tudom harapni. Viszont nekem, muszáj volt, mert jelenlegi állapotomban az is kérdéses, hogy visszajutok-e épségben a kastély romjaihoz vagy sem.
Végül, mivel nem úgy érzékeltem, hogy nagyon elhúzódna, vagy bármi, így közelebb húztam magamhoz. Előbb egy apró puszit kapott a nyakára, majd utána beleharaptam. Teljesen más, új érzés volt. Már az első korty után is érezhető volt a hatás, hogy a vámpír vére ezerszer jobb és táplálóbb, mint egy sima emberé. Nem sokat ittam, olyan négy-öt korty lehetett, de elégnek éreztem. Nem szédültem, a csuklóm sem fájt, s úgy éreztem, hogy tele vagyok energiával. Amint végeztem, még egy puszit nyomtam a nyakára, amitől az ajkaim véresek lettek, majd így, kapott egy könnyed, rövid csókot. Köszönetképp, hogy felkerült az étlapomra. Csak is azért.
- Nem tudom - megvontam a vállamat. - Te mit szeretnél, hogy csináljak veled? - suttogtam a fülébe.

-Nem is vettem el az összeset... Még~-

Válaszolta sejtelmesen el nevetve magát.
-Tudom milyen egy vámpír harapása és mennyire lépes fájni.-
Felelte lágy ám veszélyt sugalló mosollyal.
Fenyegetése csak egy halk nevetést váltott ki a vámpírból hiszen ténylegesen ezt akarta el érni, hogy miért? Azt ő maga se tudta volna meg mondani.
-Akkor hajrá.-
A nő gúzásának engedve hajolt közelebb míg a fejét enyhén oldalra döntötte a kényelmesebb hozzá férés miatt. A gyengéd puszira libabőrös lett, nem szokott hozzá a gyengédséghez majd a harapásra szemeit le hunyva szuszant egyet, a átváltozását követően most először harapták meg ismételten  Az ismételt gyengédségre meg rándult a válla és elkuncogta magát. Meg akart szólalni de a csókjával el folytatta ezt benne, szeme ki tágult bár igazából kezdte unni, hogy a nő így játszadozik vele aminek hangot is adott állatias morgásával és mérges nézésével. Homlokát ráncolva nézett rá utolsó két mondata között majd meg enyhülve mosolyodott el.
-Ha te neked nincs ötleted akkor majd én csinálok veled valamit.-
Suttogta vészjóslóan ám a hangjában még is bújkált még valami. Nem lehetett meg mondani vagy fogni mi is az de erre szinte egyből választ is kaphatott Riya. A nő vállát megragadva döntötte a sziklára és mászott fölé egyből, kezeit le fogva szögezte oda, még realizálni is alig lehetett mi történt mikor közelebb hajolva simultak össze ajkaik. Vad és szenvedélyes csók volt ez, mindent elsöprő amitől a nők kábulatba esnek. Teljesen ki sajátította a Riya rubint vörös párnáit, úgy simult hozzá mint egy sivatagi utazó a vizes üveghez egy forró nap végén. Biztos nem vallaná be de szomjazott erre a csókra a férfi. Addig el se engedte míg a tüdöjében volt levegő, végül elszakadva tőle kapkodott is utána ahogy mellkasa gyorsan emelkedett majd süppedt.
-Most már kvittek vagyunk.-
Felelte elégedet mosollyal. Tekintetében vad vágyakozás csillogott de következő tette még se arról árulkodott, hogy ennél több fog történni ma este. Kést rántva, érintett a hideg fémet Riya nyakának.
-Bár azt hiszem itt végeztünk is. Ha... Legközelebb találkozunk nem leszek barátságos veled.-
Ajkait résnyire ki nyitva dugta ki nyelvének hegyét majd lassan felső ajkára simítva nedvesítette be, a víz csillogott az éjszakában rajta.
-Bár nem csak a véred finom.-
Incselkedett vele majd a fegyvert el rejtve mászott le róla és a kőről, hogy folytassa eredeti tervét.

Válaszul kinyújtottam a nyelvemet. Nem hatott meg a fenyegetése, igazából csak felpiszkált vele, hogy tovább játszadozzak vele.
- Oh... hogy te mennyi mindent tudsz - jegyeztem meg halkan, de eléggé gúnyosan. Azonban jobban lekötött az elém kerülő nyaka.
Az sejthető volt, hogy nem fogja elnyerni a tetszését, hogy játszok vele, de az a mérges tekintett, amit rám vetett... Halkan felnevettem, igazából ennyire volt jó.
- Hajrá - biztattam. Valószínűleg megölni úgy se fog.
Ennek ellenérem egy halk nyikkanás kiszaladt belőlem, mikor szinte a semmiből döntött hanyatt és mászott fölém. Kicsit feszélyezett, hogy lefogta a kezeimet, bár, ha nagyon akartam volna, akkor ki tudtam volna szabadulni, de egyelőre vártam. Kíváncsi voltam, mi lesz a vége.
Csókja meglepett. Bár ha belegondolok, akkor valahol számíthattam volna rá, de nem tettem. A csókja mindent kitörölt arra  pár percre az agyamból.
- Azt te csak hiszed - jegyeztem meg pihegve. Bár valójában tényleg kvittek voltunk.
Egykedvűen pillantottam rá és a késre. Most vajon meg kellene ijednem?
- Ha lesz legközelebb... - vontam meg a vállamat, s vártam, hogy leszálljon rólam. Nem hatott meg a fenyegetése, nem aggódtam, felkészültem a halálra.
- Te is előkelő helyet foglalsz el az étlapomon - kacsintottam rá, majd leszálltam a szikláról. Megigazítottam a ruházatomat, bár a csuklyát nem húztam fel. Tettem néhány lépést Vulnere felé.
- Nos, hol is az a farm? - érdeklődtem tőle kicsit nevetős hangon. Nem tettem le a bevásárlási szándékomról.

-Ha más valaki öl meg akkor mérges leszek.-

Felelte el nevetve magát miközben a következő találkozásukat vitatták meg. A kijelentésére pimaszan mosolygott miközben szeme sarkából nézett rá majd a kérdésre válaszolt.
-Egyszerűbb ha követsz. Nehogy el tévedj.-
El is indult késlekedés nélkül. Percek teltek el az egy síkú erdőben. Aki először járt itt annak nem tűnnek fel az apró eltérések amik a régi erdő járóknak megsúgják hol is vannak. Vulnerenek, hogy meg könnyítse a dolgát csinált magának néhány ilyen jelet. Voltak feltűnőbbek mint egy X a fára vésve míg máshol egy fel felé tört faág jelezte, hogy arra járt. Figyelt erre a részletre mert egy állat se törte volna fel felé az ágat bár már volt eset, hogy le törte valami ezt a jelét. A férfi egyszer csak lassított majd meg állt és egy a kilátást takaró ágat félre húzott. A szemük elé táruló látvány hétköznapi volt. Az éjszakában tündöklő farm csendes volt és életnek semmi jele se volt de ez csak a látszat volt. A hatalmas istálló ki töltötte szinte az egész lát képet, a sarkánál éppen, hogy csak ki látszódott az emberek lakta ház. Vulnere el hagyva az erdőt nyújtózkodott egy nagyot.
-Megérkeztünk.-
Jelentette ki a nyilván valót majd egyszer csak egy kutya ugatása törte meg az éjszakát. Érzékelve a vámpírok által okozott veszélyt jelzett a gazdáinak.
-Ennyit a meglepetés erejéről.-
Mondta kacagva. Az állat oda rohant hozzájuk miközben a kis házban fények gyulladtak fel. A kutya vicsorgót és morgott mikor nem ugatott hangosan.
-Hallgass már el.-
Mondta unottan a férfi és mikor az állat meg akarta támadni a földhöz szegezte.
-Engem te nem érdekelsz. A gazdáid annál inkább.-
Mondta a nyüszítő kutyának aki teljesen megrémült ebben a helyzetben.

Lehet szólnom kellene arról, hogy néhány hónapom van hátra? Szóval igazából a sorsra lehet mérges. Bár az is elképzelhető, hogy felajánlja, hogy átváltoztat. De... egyelőre amúgy sem éltem volna a lehetőséggel. Tehát nem is mondtam semmit.
- Természetesen követlek - bólintottam. - Nehogy unatkozz, hogy valaki nem bosszant - kacagtam, majd indultam utána.
Jó hosszú séta következett, ennek ellenére figyeltem az utat. Egy nagy X az egyik fán, egy furán tört ág. Nos, ez így hatásos térkép. Majd egyszer nappal is megnézem az utat. Gyanítom, akkor több mindent észre vennék, hiszen nekem az erdő jelenleg bosszantó módon sötét. Örülök, hogy látom, hogy merre megyünk, s nem esek hasra egy kiálló gyökérben.
A farm teljesen átlagos volt. Idáig éreztem az állatok szagát, tehát valószínűleg lesz mindenem, amit szeretnék.
- Nálad jobb útitársat el se tudna képzelni a vámpír lánya - halkan, gúnyosan közöltem vele az észrevételemet, hiszen nekem is feltűnt, hogy megérkeztünk a farmhoz. Szerintem a fél erdőt bejártuk.
- Én csak fél vámpír vagyok, téged ugat a kutya - mutattam rá egy fontos tényre. - Jó tanács: rejtsd el valamivel a szagod - valószínűleg egy kicsit élesebbre sikerültek a szavaim, mint ahogy először terveztem.
A rövid meccsből, ami a kutya és Vulnere közt zajlott ez utóbbi került ki győztesen. Én meg paskoltam az eb fejét, majd elindultam a farm irányába.
A házban égtek a lámpások, bár mozgást nem nagyon érzékeltem. Valószúlég, most, hogy a kutya csendben marad el fogják oltani a lámpásokat, és visszamennek aludni. Úgy se őket akartam bántani, nekem az állatok és egyéb termékeik voltak a célom. Hogy a vámpírnak mik a tervei... jobb nem is tudni.
- Nem jössz? - fordultam egy pillanatra hátra. Engem nem zavart néhány ember. Megölni jelenleg nem tudtak volna, hiszen Vulnere vére feltöltött energiával, így a képességem újra használhatóvá vált.

Grimaszolt mikor a nő kijelentette, hogy mellette nem fog unatkozni.
-Kedves vagy.-
Mondta kicsit se rajongva szavainak.
-Tudom.-
Jelentette ki elégedetten Riya gúnyos szavaira a tanácsára pedig csak meg rántotta a vállát majd el nevette magát.
-Én elfedem. Szerintem a vér szagát érzi rajtam.-
Utalt arra ezzel, hogy emberi vért érezhet rajta a kutya első sorban bár igaz alapjáraton se fedi el a szagát csak ritka esetekben.
A kutyát el engedve az rögtön el is szaladt nyüszítve farkát be húzva. A férfi a házat vette célba és indult el nem sokkal a kérdést követően.
-Türelem.-
Mondta dalolva szinte. Útja egyből a házhoz ment ahol el oltották a fényeket. A férfi oda ért de az ajtó zárva volt. Ciceget egyet.
-Úgy néz ki használnom kell még egyszer....-
Nem tűnt túl vidámnak hiszen neki is vannak korlátai és igaz, hogy Riya vére adott valamennyi energiát a számára még is vett vissza a nő arról meg nem is beszéltünk, hogy a férfi tartalékolni akarta egy esetleges harcra, hát ha történik valami váratlan. Kezét fel emelve tenyerét a kilincs felé tartotta. A zár szerkezete elkezdett remegni és hangos csörömpölésbe kezdett. Az ajtó keret meg adta magát a vámpír erejének és ki vágódva csapódott a ház falának. A férfi teljesen természetes lépett be nagy mosollyal az arcán.
-Szép estét~-
Köszönt de még nem volt fogadó bizottsága viszont nem kellett sokat várnia rájuk. Az előszobába be rontott a farm tulajdonosa. Öregecske és pocakos férfi volt, talán már volt ötven éves szürke hajából lehetett ezt ki következtetni. Szemei ki kerekedtek ahogy észre vette a vámpírt. Egy pillanatig el tartott míg fel fogta a helyzetet és Vulnere mosolya nagyon is baljóslatú volt. Gyorsan el hagyta az előbbi helyét és el ment valamilyen rögtönzött fegyverért.
-Drágám, fogd a gye...-
Hangja el némult ahogy egy hangos puffanás hallatszódott a házban. Nyöszörögve feküdt a földön a férfi ahogy a vámpír az erejével a földhöz szögezte.
-Tudod.... Veszélyes a szagod.-
Mondta lágy hangon Vulnere ahogy a parasztra nézett. A férfi rá nézett ahogy tudott majd mindent meg hazudtolva de sikerült fel állnia, teste szép lassan el kezdett torzulni, lassan át alakult egy vérfarkasá mire a vámpír csak szélesen elmosolyodott. Vulnere tudta vagy is érezte, hogy a férfi itt az egyetlen veszély forrás és csak feltételezte, hogy a családjának többi tagjának erről fogalma se volt. A következő pillanatban Vulnere ki repült az ablakon és a pajta falánál landolt a földre. Fájdalom ki mutatása helyet inkább élvezettel teli nevetés hagyta el ajkait, lassan fel ült míg a fenevad követte őt.
-Ez így mókás...-
Felelte ahogy ajkáról törölte le kifolyó nyálát alkarjával.
-Hé, Riya kellene egy kis segítség!-
A farkas ellenfele segélykérésére óvatosabb lett majd a levegőbe szagolt miközben fülei ide oda mozogtak, hogy be határolja a vámpír társát.

Nemes egyszerűséggel nevettem ki a vámpírt. Egy pár percig figyeltem, hogy mit csinál, utána a pajta irányába fordultam.
- Lássuk mi van itt - motyogtam kíváncsian. Egyszerűen csak átsétáltam a falon, még ki se kellett nyitnom az ajtót. Éljen a képességem. Szerintem Vulnere vére néhány napig bőven ellát energiával.
A pajtában voltak lovak, akik most békésen aludtak. Hátrébb volt egy tehén, aki most a borját szoptatta.
- De cuki vagy - néztem rá a bocira, de nem foglalkoztam vele. Akkor nem eszünk borjút. Túl aranyos volt, ahogy a szomszéd állásban lévő kecskegidák is. Felháborító... Remélem valahol vannak csirkék.
Ahogy bosszankodva kisétáltam a pajtából pont tanúja voltam annak, ahogy Vulnere megtanul repülni és csodás ívet képez röptében, hogy utána a pajta felára kenődjön fel.
- Tanulj meg landolni - vigyorogta kajánul, és nyújtottam a kezemet, ami újra szilárd volt, hogy felsegítsem.
- Hadd találjam ki... Ő bolhássága nem volt a terv része - jegyeztem meg szem forgatva, majd odaléptem a vérfarkas elé.
- Szép estét... uram, hölgyem, bocsánat a sok bundától nem látom a nemi hozzátartozását. Engedje meg, hogy bemutatkozzak. A nevem Riya. Megölni én ugyan nem akarom, én csak fosztogatok egy kicsit. Tudja némi tojás, méz, liszt, esetleg egy kis tejecske - fecsegtem, s remélem volt Vulnerenek annyi esze, hogy kezd valamit a farkassal, míg én szóval tartom. - Ha lenne kedves és útba igazítana, hogy hol találom meg ezeket a dolgokat, akkor csak gyorsan összeszedem és már megyek is. Igazán nem akarok alkalmatlankodni, sem bolhásnak lenni.

Felnézett a nőre aki „jó tanáccsal” látta el.
-Majd legközelebb.-
Elfogadva a segítő kezet ált fel miközben a farkas vicsorogva nézett rájuk, minden izma meg volt feszülve fel készülve, hogy bármelyik pillanatban támadásba lendüljön.
-Így izgalmasabb.-
Felelte nevetve rajta, míg Riya el foglalta a vérfarkast addig Vulnere is előkészült. A nő takarásában elő vett egy kést. A farkas vicsorogva nézett Riyara.
-Te fatyú!-
Szakadt ki belőle és kezét lendítve akarta fel hasítani a nő hasát. A férfi ekkor lépett, védtelen oldalát támadta és szúrta nyakon. A vadállat fel üvöltött majd vissza kézből ismét oldalba csapta támadóját. Vulnere a földön gurult majd mikor meg állt hangos nevetésbe tört ki. Az ellenfele dühösen indult meg az irányába majd meg szédülve ereszkedett fél térdre.
-Mi?-
Értetlenkedett mire a vámpír fel ült.
-Idegméreg.-
Mondta elégedetten.
-Nincs szaga.-
Vett elő egy kis fóliát amiben egy lilás színű folyadék volt.
-Tökéletes ellenetek, idióta vadállatok ellen.-
Ökölbe szorítva kezét rejtette el és pattant fel és a farkas pedig erőtlenül hullót a földre.
-Most jó néhány óráig mozgás képtele lesz.-
Arca rezzenéstelen volt majd ijesztő, hideg rázós mosoly jelent meg rajta.
-Addig meg keresem a többieket. El játszadozok velük mielőtt meg ölöm őket.-
A farkas szemeibe kétségbe esés költözött, legszívesebben könyörgött volna a vámpírnak, hogy ne tegye meg de képtelen volt erre. Vulnere le guggolva elégedetten nézett le rá.
-Ne aggódj... Te is meg kapod majd a jutalmadat.-
Bár azt a jutalmat senki se szeretné amit a vámpír ad.
-Amúgy köszi Riya.-
Mondta ki röviden majd fel kellve el indult a ház felé, hogy meg keresse a többi lakót.
-Gyere ők biztosan tudják, hol van ami kell neked.-
Az ajtón lépett be ismételten. Teljes csend honolt oda bent.
-Még itt vannak vagy el menekültek? Bújócska!-
Mondta játékosan és gyermeki izgalom költözött a szemeibe.
-Aki először megtalálja őket az választhat elsőnek!-
Ajánlotta fel a játékot amit talán csak ő élvezet kettejük közül.

Szerencsére nem kellett mondanom és jeleznem, hogy mit is várok a vámpírtól. Tudta magától, meg volt a magához való esze.
Őszintén nem ért váratlanul, hogy nekem rontott a vérfarkas, de megsebezni nem tudott. Két okból is. Egy, mert a képességem aktív volt, szóval lazán a levegőt suhintgatta volna, nem engem. A második pedig... hát Vulnere bevetette magát.
Én is kérdőn néztem a vámpírra, hogy mit tett a vérfarkassal. A válasz hamar meg is érkezett.
- Hatásos - biccentettem elismerően. Én sose használtam mérget. Valahogy nem esett kézre, meg benne van az esélye, hogy vagyok annyira ügyetlen, hogy saját magamat mérgezem meg. Így ez nálam kimaradt.
Kicsit megsajnáltam a vérfarkast. Szánakozva pillantottam rá. Jobb lenne a gyors halál a számára.
- Vére úgy se ér semmit neked - jegyeztem meg a vámpírnak. - Egy gyors vágás, és nem szenved - vetettem a vérfarkasra egy gyors pillantást. Nem volt senkim, de életben hagyni rossz ötlet volna. Vérfarkas, a végén még visszamegy a falkájához és levadásznak. Ugyanakkor megkínozni meg értelmetlen lett volna, s nem voltam egyébként sem szadista.
Egy utolsó szánakozó pillantást vetettem a vérfarkasra, majd követtem a vámpír be a házba.
- Itt vannak. Valahol elbújtak. Ha el is menekültek nem jutnak nagyon messzire - vélekedtem, miközben módszeresen elkezdtem átkutatni a kis házat számomra használható dolgok után. Ahogy beléptem egy nagyobb szobába tekintetem egyből a szekrényre ugrott. Reméltem, hogy nem voltak olyan ostobák, hogy ide bújjanak. Nagy levegőt vettem, majd lassan kifújtam, ahogy kinyitottam az ajtót.
Nem voltak ott. Megkönnyebbülten sóhajtottam. Én annyira nem élveztem ezt a játékot. Módszeresen áttúrtam a szekrényt, de semmi érdekeset nem találtam benne. Még a kis dobozok sem rejtettek semmi csecsebecsét, ami érdekelt volna.
- Majd a ha végeztél szólj. Kint leszek - mondtam végül a vámpírnak. Kifelé menet még az éléskamrába benéztem. Tiszta paradicsom volt, egy csomó használható dolgot elpakoltam, s csak ezt követően hagytam el a házat.

+18


A nő kegyeségén kissé elkomorodott a férfi.
-Szenvedjen csak az összes.-
Jelentette ki ridegen, minden érzelmet nélkülözve. Mint ha a levegő is hidegebb lett volna körülötte egy időre de hamar el is múlt.
Riya szavaira csettintett.
-Pontosan.-
Értet egyet vele majd el is indult meg keresni az itt lakókat. Keresgélése először a hálóba vezette. A levegőbe szimatolt de az itt élők illata minden felé szét volt szórva így nem igazán segítette. Morogva kezdte el fel túrni a szobát, mire végzett fülét a vámpír hölgy hangja ütötte meg.
-Rendben~-
Duruzsolta neki majd folytatta a keresést.
Hosszú percek teltek el de a farkas nem mutatta annak a jelét, hogy képes lenne egy kicsit is mozdulni, dühe viszont nagyon is érezhető volt. Női sikoly hasított keresztül az éjszakán a semmiből a házból. Nem sokkal ezt követően Vulnere jelent meg. Egy nőt vonszolt a hajánál fogva maga után míg a vállára dobva akár egy sós zsák lógott egy kis fiú aki kapálódzva akart szabadulni.
-Itt vagyok.-
Engedte el a nőt majd dobta oda neki a fiút. Mindketten halálra voltak rémülve, arcukat a lefolyó könnycseppjeik tették csillogóvá. Egymást át karolva ölelkeztek a férfit majd Riyat nézve végül a vérfarkasra terelődött a tekintettük. A nő el folytva egy sikolyt takarta el a száját.
-Nos ő itt a férjed.-
Jelentette ki a vámpír hirtelen elé hajolva.
-Mit akar velünk csinálni?-
Kérdezte rémültem ám kissé reménykedett benne ha ő nem is de gyermekét meg mentheti. A vámpír csak elmosolyodott de ebben a mosolyban nem volt semmi jó szándék vagy kedveség, egy végtelenül szadista mosoly volt ez.
-Meg tudod mindjárt.-
Megragadva a kölyök kezét rántotta ki az anyja ölelő kezei közül és vágta a pajta falához amire eszméletét vesztette. A nő fel kellve akart a segítségére sietni de ezt a vámpír nem engedte, ahogy fel ált meg ragadta a kezét majd lábát ki rúgva döntötte a földre. Egyből a hátára ült majd fel nézett Riyara.
-Most is kíváncsiskodni fogsz csak?-
Kérdezte incselkedve ahogy egy kés vett elő egyik belső zsebéből, recés volt a pengéje ennek a fegyvernek és egyből a nő feje mellé szúrta a földbe.
-Mert akkor sokat tanulhatsz.-
Két oldalról fogta satuba áldozatának a fejét, mutató ujjaival a szemét takarta el majd kezdte el egyre jobban szemének üregébe nyomni. A nő hangos fájdalmas kiáltást hallatott és teljes el nyomta azt az aprócska pukkanásokat amik látásának el vesztését jelentették. Arcán vöröses folyadék folyt le szemüregéből mire a férfi el vette onnan a kezét.
-Egy embert sok féle képpen meg lehet kínozni és...ha ügyes vagy akkor nem hal bele de...-
Az égboltra nézve tudta nem játszadozhat vele annyit amennyit szeretne. A kését megragadva rántotta ki míg a nő kezéhez nyúlt. Az látszólag küzdeni akart a vámpír ellen és ökölbe szorítva tartotta a helyén. Ő egyszerűen oldotta meg a dolgot. Kézfejébe állította a kést és szegezte a földhöz így kénytelen volt ki nyitni azt, egy másik késsel hajolt oda.
-Szeretem még az égetést is. Szörnyű fájdalmak miközben nem veszít vért. Előbb ájul el mint, hogy meg halna.-
Beszélt róla mint ha egy teljesen hétköznapi dologról lett volna szó. A mérgezett farkas hangosan fel kiáltva próbálta rá venni Vulnerét, hogy ne folytassa amit el kezdett. Nos mosolya el árulta, hogy jól hallotta a dolgot és élvezte is. A nő körme alá illesztette a kés pengéjét majd be csúsztatva egyszerűen le pattintotta onnan azt. Az csak zokogott és kérlelte, hogy ölje meg inkább de a vámpír csak tovább folytatta amit el kezdett egyiket a másik után míg be nem fejezte. A kést ki rántotta a húsából majd fel emelve ajkaihoz nyalta le róla a vért.
-Te neked mi a hobbid?-
Pillantott Riyara míg elgondolkodott mi legyen a következő tette. Fel kellve rántotta fel a megvakított áldozatát majd maga után rángatta. A farkas feje elé, térdének hajlatánál rúgta meg, hogy jobb helyzetben legyen. Válla felett át hajolva nézett a farkas szemeibe amik színtiszta gyűlöletet árasztottak a vámpír felé. Elégedett mosollyal nézett le rá és kését le vezette a nő hasára.
-Remélem nem vagy terhes.-
A nő egy pillanatra abba hagyta a zokogást, a lélegzete is el ált a rémülettől. Vulnere egy rántással fel vágta a hasát, belei és egyéb szervei ki folytak a hasán egyenesen a farkas fejére. Hangos fájdalmas és kétségbeesett kiáltás teljesen el nyomott mindent, a farkas üvöltött volna ha képes lett volna rá míg a vámpír ég felé tartva a kezeit kacagót a szimfónián. A nő végül a soktól össze esett és már nem szólalt meg, az életnek a szikrája halvány volt már csak benne és egyre gyengébb lett minden egyes pillanatban. Vulnere oda lépve rúgta félre majd állt a farkas fölé azzal a késsel amit az előbb is használt.
-Légy boldog... A szerelmed után mehetsz a pokolra és ne aggódj, a gyermeked is hamarosan követ.-
A farkas mint ha le küzdötte volna a méreg hatását, mozdította meg a kezét és lendítette meg, hogy a vámpír fejét le tépje a helyéről, fél utón nem jutott tovább. A vámpír keze a farkas mellkasa előtt volt a kés pedig az állat húsába ált egyenesen a szívénél és egyre jobban hatolt belé. A farkas teste meg remegett, egyik kezével a szívéhez kapott míg a szemeit le nem vette a vámpírról aki olyan maga biztos ált mint ha minden a tervei szerint alakult volna.
-Legyél...átkozott te...-
Lehelte ki utolsó szavait mielőtt erőtlenül terült ki a földön. A vámpír mint ha sikerült volna egy vizsgája olyan boldogságot árasztott.
-Ideje enni.-
Mondta vidáman és az eszméletlen kölyökhöz ment azzal a szándékkal, hogy szárazra szívja a testét és a családjához hajítja amennyiben senki se akadályozza meg.

Szem forgatva felsóhajtottam.
- A te döntésed - hagytam rá végül Vulnere-re a döntését. Sóhajtottam, majd még egy szánakozó pillantást vetettem a farkasra. Én megpróbáltam elintézni neki a gyors halált. Értékelje, ne járjon lehetőleg vissza kísérteni, ha egy mód van rá.
Nem igazán zavarta a férfit, hogy nem nagyon veszek részt a keresésben. Visszabattyogtam az udvarra és nem messze a farkastól ültem le törökülésbe a földre. Hol a házat, hol a farkast tartottam szemmel, bár ártani nem tudott volna. Kicsit hibásnak éreztem magam, hiszen én kérdeztem merre van a farm, de gyanítottam, hogy Vulnere akkor is itt kötött volna ki, ha nem csinálok semmit. Szóval lényegtelen volt az én bevásárlási szándékom.
Lassan telt az idő, már-már készültem volna felállni, hogy megkeressem a vámpír, mikor az éjszaka csöndjét egy női sikoly rázta fel.
Nagyot sóhajtottam, egy újabb szánakozó pillantást vetettem a farkasra. Leporoltam magam, majd hátráltam néhány lépést, talán egy métert is. Bármit is tervez a férfi, nagyon nem akarok a részese lenni. Persze nem fogom mozdítani a kisujjamat sem. Olyan leszek mint egy szalmabála: csak létezek és ennyi.
- Látom - jegyeztem meg. A nő talán a negyvenes éveiben járhatott, tök átlagosan nézett ki. Sárszínű volt a haja, néhány őszhajszállal tarkítva. A gyereken viszont meglepődtem. Külön kellett volna elrejtőzni, vagy a gyereket útjára engedni, míg az anyja feltartja a vámpírt, ami már így gondolatban is hülyén hangzott, de na...
- Neki se ártana megtanulnia landolni - jegyeztem meg szenvtelenül. Igyekeztem érzelemmentesnek mutatkozni, ahogy a kölyök ernyedten csuklott össze. Az asszony felé sem akartam szánalmat és együttérzést tanúsítani.
- Nem vagyok szadista. Fejvadász vagyok. Gyorsan és kíméletesen végzek az áldozataimmal - közöltem végül. Mert az eddigi ismertségünk alapján ez nem derült ki. Ha nem ártott nekem, akkor csak egy gyors, tiszta vágás és ennyi.
Egykedvűen figyeltem, ahogy megkínozza a nőt, de tulajdonképpen hidegen hagytak a sikolyok, meg az egyéb hangok. Ha az ember az életét a kalózok városában éli le, akkor az ilyesmihez hozzászokik. Mondjuk pont emiatt nem vonzott sose a kínzás.
- A mim? - kérdeztem vissza meglepődve. - Főzök - tök átlagos, tök igaz és teljesen unalmas. De mi van, ha egyszer szeretek főzni?
Készültem volna valamit mondani, de mikor csak... oké, nevezzük nevén felvágta a nőt, mint az állatot, amit kibeleznek. Csak azért nem esett le az állam, mert erőteljesen koncentráltam, hogy mozdulatlan maradjak. Na nem mintha tudtam volna segíteni bárkin is, de közel álltam ahhoz, hogy hirtelen egy kicsit sokkot kapjak.
- Csak nyugodtan - léptem el a gyermek mellől. Nem zavart. Igazából jobban jár ha meghal.
- Nekem majd csak a nyakad kell - kacsintottam rá.

Fel pillanatot Riyara munkáját említve.
-Fejvadász mi? Nos igen... A mai világban már a fejvadászok is orvgyilkosok. Régebben a fejvadászok inkább élve fogták el az . Persze ha tudták.-
Kacagta el magát röviden.
-Eddig mennyi munkád volt?-
Érdeklődött két sikoly között.
A nő felvágása után elgondolkodott társának hobbiján.
-Érdekes~ Annyi minden volna egy vámpírnak de te pont főzöl.-
Lassan ment a kába fiúhoz majd a nyakra tett megjegyzésre meg ált, tekintetét Riyara nézett. Kezét nyakára csúsztatott úgy, hogy a nő felé eső részt el takarja.
-Nem vagyok vérbank.-
Jegyezte meg pimasz mosollyal majd mielőtt válaszolt volna le hajolt a kölyökhöz. Kezét meg ragadva rántotta fel, tincsei közé túrt a kezével és fejét oldalra húzta hajánál fogva. Nyakát teljesen szabaddá tette és késlekedés nélkül mart a bőrére. Fogai fel hasították a gyerek bőrét mire az kábán is fel nyögött fájdalmasan. Egy csepp a vörös nedűből ki folyt a vámpír ajkán. Úgy tapadt a fiú zsenge nyakára mint egy farkas a frissen ejtett zsákmányán. Az ember bőre lassan el vesztette a színét majd a lélegzete is le állt. Mellkasa ütemes emelkedése majd süllyedésé megszűnt és ahogy ez megtörtént Vulnere a földre dobta az élettelen hús darabot. Kezét fel emelve hüvelykujjával törölte le az arcára került vért.
-Sokkal jobb..-
Sóhajtotta elégedetten majd Riya felé fordult.
-Amúgy csak azért vártál rám mert szeretnél még egyszer megcsapolni?-
Kérdezte érdeklődve hiszen a nő megszerezte amit akart így maradásra konkrétan nem maradt oka.
-Vagy más terveid is vannak?-
Közelebb lépve hajolt előre folyamatosan beszéd partnerének arcát figyelve.

- A kalóz városban éltem délen. Itt mindegy volt mi vagy eredetileg. Ha életben akartál maradni... - vontam meg a vállamat. Na igen, fejvadásznak indultam, aztán lényegében mindent csináltam, nem csak fejvadászkodtam... Bár az értelmetlen gyilkosságokért elég sok aranyat elkértem.
- Elég sok. Tudod százötven év után már nem számoltam. De ha a koromat akarod tudni, egyszerűbb lenne arra is simán rákérdezned. De kérdés nélkül is válaszolok. Kétszázegy éves vagyok - a szütyőmbe rendezgettem a zsákmányolt holmikat, hogy a visszaúton ne törjenek össze. Összességében nagyon is büszke voltam magamra.
- Csak félig vagyok vámpír. Szükségem van emberi táplálékra is. Így igen, főzök. Talán zavar? Nem, nem fogom egyiket se megfőzni neked ragunak - nyújtottam rá ki a nyelvemet. Az is hidegen hagyott hogy a ragu említésére, minden eszméleténél lévő áldozat elfelejtett levegőt venni. Oké, aláírom tényleg nem mindennapi az a dolog, hogy ragunak akarja esetleg valaki feltálalni őket...
- Dehogynem - kacsintottam rá. - Sőt, te az én személyes vérbankom vagy - hagyott teljesen hidegen a tiltakozása. Egykedvűen figyeltem, hogy a gyereket kiszipolyozza, aztán újfent repül az anyjához. Landolni bezzeg most sem tudott normálisan... Ccc... ezek a repkedő emberek...
- Lehet, nem tudom - feleltem őszintén. Tényleg, miért is vártam meg? Magam sem tudtam rá a választ. Felsóhajtottam, majd beletúrtam a hajamba. Már készültem volna valamit mondani, igazából magyarázkodni akartam, hogy amúgy is csak unatkoztam volna, szóval azért vártam és maradtam, mikor a kérdése megakasztott.
Nagyot nézetem és kérdőn pislogtam rá.
- Milyen más terveket szeretnél, hogy legyen? - kérdeztem pimasz mosollyal az arcomon és közelebb léptem hozzá.

Halkan nevette el magát a válaszán.
-Számomra is teljes mindegy ki kicsoda vagy micsoda.-
Fel pillantott rá kissé érdektelenül mikor meg kapta a korára a választ.
-Kérdeztem.-
Jelentette ki kicsit unottan majd vigyorgott.
-És akkor el kellett kapjalak a válaszért.-
Kuncogta el magát.
-Bár a nevedet meg tudtam. Legalábbis egy részét.-
Következő kijelentésén lezseren megrántotta a vállát bár a ragu kijelentése szélesebbre varázsolta a mosolyát.
-Félig, teljes.. egy kutya. Vámpír az vámpír. Vért iszik azért, hogy éljen. Undorító egy faj.-
Mondta nem túl boldogan, érződött a megvetése feléjük.
Látszólag eléggé rosszul viselte azt a dolgot, hogy a nő kijelentette mi is számára a vámpír. Legszívesebben most belé állítaná egyik kését de tudta, hogy értelmetlen lenne így inkább a fiúval foglalkozott.
Riya utolsó válaszán bár inkább kérdésén, kérdően emelte meg szemöldökét mint egy kis gyerek mikor számára teljesen érthetetlen dolgot mondanak. Neki nem jutott eszébe semmilyen komolyabb dolog max csak annyi, hogy nézni akarja mások szenvedését de ezt már többször is cáfolta.
-Én csak fel akarlak vágni.-
Jelentette ki kissé komoran mielőtt előre dőlve hajolt volna felé. Ajkait pimasz mosolyra húzta miközben szemében játékos csillogás volt.
-Vagy netán más választ szeretnél?-
Kérdezte sejtelmesen, ajkait résnyire ki nyitva nyalta meg lassan fogsorát. Ki húzva magát kezdett el egy kör Riya körül.
-Netán valami más választ vártál? Egy újabb csókot? Vagy...-
Röviden és hallkan nevette el magát.
-Vagy netán szex? Na persze... Biztos első alkalommal ki szívnád a véremet.-
Hangos nevetés tört ki belőle mikor meg tett egy fél kört.
-Bár ha tévedek mondjad csak Riya.-
Könyökét be hajlítva, alkarjait ki tárta két oldalra.
-Erre csak te tudhatod a választ. Bár...ha harapsz én is vissza harapok.-
Csillant meg tekintette vadul egy pillanatra míg nem újra érdeklődő nem lett a nő válaszára éhezve.

Félredöntött fejjel pillantottam a vámpírra. Tényleg így volt? Remek, akkor most már komolyan el kezdethetek magam miatt aggódni, ha kimennek ennyire a fejemből a dolgok.
- Khairiya Nox - mondtam egy vállvonás kíséretében a teljes nevemet. - De a Riyát szeretem.
Meglepetten néztem rá. Mivan? Az amnéziám ragályos?
- Csak halkan megjegyezném, hogy te is vámpír vagy. S, egyelőre benne több az emberi rész, mint benned - lehet, hogy sértő voltam, de valamiért úgy éreztem, hogy az előbbi mondata sértés volt. Ennek értelmében, mint annak rendje s módja szerint magamra is vettem a megjegyzését. Gőgösen felemeltem a fejemet és úgy figyeltem a táplálkozását. Bár hidegen hagyott. Bevallom őszintén a vámpír vére jóval előrébb volt azon a bizonyos listán, mint az ember vér.
- Remek, jó tudni - bólintottam. Nem, nem tettem rá megjegyzést, hogy azzal alapvetően felesleges próbálkoznia, hiszen, ha akarom, akkor úgy sem tud ártani nekem. - Szóval neked bejön az élve boncolás... cuki... - nyújtottam ki rá a nyelvemet. Remélem veszi az adást, hogy épp kigúnyoltam. Persze, nem lenne ilyen nagy a szám, ha nem az lenne az erőm, ami...
Hát... nem pont ilyen lehetőségre és dolgokra számítottam. Bevallom töredelmesen egyik ellen sem lenne semmi kifogásom.
Lassan megnyaltam az ajkaimat.
- Csak, ha hagyod - kacsintottam rá. A többi kérdését figyelmen kívül hagytam. Végül is, úgy tartja a mondás: a hallgatás, néma beleegyezés.
- Tiltakoztam én az ellen, hogy megharapj, bárhol?

Észre vételére, hogy ő is vámpír, pimasz mosollyal nézett rá.
-És szerinted én az akartam lenni?-

Ez a kérdést szerinte elegendő választ tartalmazott mindenre ami fel merülhetett Riyaban.
Kuncogott mikor a viviszekció iránti vágyait jelentette ki bár ha valaki gúnyolódik rajta normál esetben kérdés nélkül el vágja a nyakát de ez most kb. olyan mint ha egy ki száradt tónál akarna valaki halászni. A nőt nem tudta meg sebezni és ez idegesítette a vámpírt.
Ajkának lassú benedvesítésére fel figyelve nézte tettét, csak egy pillanatra hunyta le a szemét miután hallkan morgott egyet állatiasan. Közelebb lépet a nő utolsó mondatánál hozzá.
-Mint ha lenne esélyem rá.-
Suttogta halkan szemét lassan ki nyitva pillantott Riyara. Kezét ki nyújtva akarta mutató ujjával meg érinteni a nő állkapcsát és lassan megemelni a fejét amennyiben nem érinthetetlen állapotban volt. Talán most először nézett Riyara nőként találkozásuk óta, eddig nem volt számára más mint egy újabb személy akit megölhet. Pimasz mosoly húzódott az arcán.
-Bár lehet nem elég hosszú az éjszaka ahhoz, hogy el szórakozunk.-
Lágy vágyakozással telt meg a hangja ahogy ki mondta ezeket a szavakat.
-Azt hiszem hazug vámpír vagyok.-
Mikor ki mondta arra akart utalni amit a csók után ejtett ki ajkain „Hogy ennél több nem lesz ma este”.

Meglepve pillanatottam rá. Eddig csak pletykának tartottam. Igaz, délen még vámpirt se látta...
- Oh... Akkor harapott vagy. Sose találkoztam még ilyen vámpirral. Mondjuk más milyennel se - kuncogtam és az újdonság varázsával figyeltem a férfit. Vajon mennyit változott? Ilyen volt emberként is? Vajon miben más egy harapott, mint egy született?
Erre mondjuk már nem mertem rákérdezni, pedig érdekelt a válasza. Azonban így is úgy éreztem, hogy pengeélen táncolok. Elég sokat kísértettem ma éjjel a sorsomat.
Lassan húztam el a hajamat a nyakamból, felfedve az előző harapás apró nyomait. Nem, nem volt célzás... áh...
- Ha szeretnéd... - döntöttem egy picit oldalra a fejem, hogy jobb rálátása legyen a nyakamra. - Lehet rá esélyed...
Szilárd voltam, nem féltem tőle annyira, mint amennyire lehet kellett volna, így nem tartottam szükségesnek, hogy a képpességem folyamatosan aktív legyen.
- Neked is csak a közvetlen napfény árt - jegyeztem meg lehelletnyit gúnyosan. Végül is, itt volt egy gazdátlan ház, egy pajta... Mind a kettő kellően sötét volt a játszadozáshoz.
- Lehet - hagytam rá. Őszintén ezt most nem várt fordulatnak tartottam. Nem volt ellenemre, végül is lehetett bármilyen pszichopata, de nem nézett ki rosszul. Sőt, minél tovább figyeltem egészen megtetszett. Egy éjszaka erejéig biztosan legalább is.
- Nem múlt el az éjszaka... változtathatsz bármikor a döntéseden... - itt halkan felnevette. - Akár még el is futhatsz...
Nem mertem volna arra fogadni, hogy elfut. Előbb vettem volna arra mérget, hogy engem kerget meg, hogy a szexnél még is jobb ötlet, időtöltés az élveboncolás.
- Nos, mi lesz Vulnere? - kérdeztem. - Elfutnál inkább, vagy maradsz?
Nagyon kísértem a sorsomat, nagyon bátor és bolond voltam ma éjszaka. Na és? Egyszer élünk.

Vállrántásal reagált meglepettségére.
-Egyszer mindenek eljön az ideje.-
Látszólag egyáltalán nem érdekelte ez a téma de a kisugárzása másról árulkodott. Egész lényéből érződött utálata ez után az esemény után és amivé lett.
Ahogy hajával fedett bőrét védtelenné tette rá terelődött a tekintette. Ajkait résnyire nyitva nyalta meg fogait akaratlanul is, szemfogai ezen pillanatokban nőttek meg, hogy Riya húsába vájhassa. Közelebb lépett hozzá ahogy a nap fényét említette ami teljesen igaz is volt. Derekát át karolva rántotta magához míg nem a testük össze nem simult. Másik kezével Riya hátára simított majd nyakához fel vezetve cirógatta végig a bőrét.
-Elfutni? Inkább választanám a biztos halált!-
Felelte beteges vigyorral az arcán. Nyakához hajolva nyalta meg a bőrét, keze ekkor már vörös tincsei között tűnt el.
-Sose fogok el futni.-
Felelte ki húzva magát, közben le nézett Riya arcára enyhe fél oldalas mosollyal az arcán. Egész barátságosan hatott ebben a pillanatban a férfi.
-Úgy, hogy élvezzük ki az időt.-
Villant meg a férfi tekintette, mint ha egy éhes ragadozó lett volna ott inkább helyette egy pillanatra ami Riyat akarja fel falni. A nő haját megtépve húzta hátra a fejét, után hajolva egyből ajkaira mart vad szenvedélyel. Szemfogai fel sértették a hölgy puha párnáit és ki serket rubint vörös vére mely édesebbé tette a csókot. Derekán pihenő kezét köpenye alá csúsztatta majd feszes nadrágja alatt simult a nő fenekére, erősen rá markolt puha bőrére ahogy elégedetten mordult fel ismételten a csókban. Ajkait résnyire nyitva vezette át a nyelvét, hogy egy szenvedélyes táncba hívja Riyat. El vált tőle és engedte el a nő haját ami ujjai között lassan alá hullót akár egy rubint vörös vízesés.
-Menjünk szobára.-
Ki mondva ezeket a szavakat simított végig a nő arcán kezével, tekintettében viszont látszódott, hogy mennyire is vágyott most rá és nem úgy mint eddig még is, továbbra is egy vadállat volt a lelke. Ahelyett viszont, hogy el engedte volna két kezével bele markolt a nő püspök falatjába és fel emelve vitte. Számára nem volt nehéz egyáltalán Riya főleg mert könnyített is rajta. A hálószobába érve le dobta hátal a szépen megvetett ágyra. Az ablakhoz ment és besötétített majd megfordulva nézett a nőre, felsőjét lassan vettette le majd le dobva csörömpölve zuhant a földre. Cipőjét le rúgva mászott oda hozzá és sajátította ki ismét az ajkait neki. Forró volt a vágytól és ezt minden porcikája egyre jobban súgározta.

Nem piszkáltam tovább sem őt, sem pedig a vámpíros témát. Egyértelműen látszott rajta, hogy a háta közepére sem kívánja ezt a témát.
Kajánul mosolyogva figyeltem a hatását a szabaddá tett nyakamnak köszönhetően. Vajon minden vámpír ilyen, vagy csak ő ennyire telhetetlen?
Halkan felnevettem, majd meglepetten nyikkantam, ahogy közel rántott magához. Elfojtottam egy sóhajt.
- Majd kiderül - kacsintottam rá, utána azonban nem nagyon maradt időm incselkedni vele, mert a keze, ami eddig a hajamba matatott, most hirtelen hátra húzta a fejemet, - nyilván a hajamnál fogva... Meglepett a csók. Bevallom arra számítottam, hogy a nyakamba fog harapni. A csókot megfűszerezte a saját vérem íze.
Kicsit pihegve vettem a levegőt, de nem sokáig kellett azzal törődnöm, hogy újra tanuljak lélegezni. Vulnere újra megcsókolt, halkan belenyögtem a csókba, ezzel egyidejűleg közbe a keze a fenekemet térképezte fel.
- Menjünk - bólintottam, bár indulni nagyon volt lehetőségem. A fenekemnél fogva emelt fel. Ez meglepő volt, ahogy az is, hogy felcipelt. Pedig mentem volna én a saját lábamon, de ő tudja. Lett volna pár elmés beszólásom, de nem akartam most bunkó lenni.
Néhol lehúztam a fejemet, nem kívántam lefejelni a falakat. A hálószoba szerencsére nem volt messze, nyoma nem volt dulakodásnak, vagy bárminek, aminek kimondottan örültem.
- Na látod, én tudok landolni - jegyeztem meg egy leheletnyit gúnyosan. Szerencsére puha volt az ágy, így csak kellemesen rugóztam rajta. A köpenyemet a földre dobtam, a többi ruhámmal úgy voltam, ha akar valamit tőlem, akkor hámozzon ki belőle.
Elfojtottam egy sóhajt, és nem titkolva legeltettem a szememet a férfin. Hmm... tényleg nem rossz.
Átkaroltam a nyakát és úgy húztam közelebb magához, a végén még talán elfutna.
- Még mindig meggondolhatod magad - suttogtam bele a csókba, noha válaszra nem hagytam időt neki, mert én kezdeményeztem egy újabb csókot.

Hallkan kuncogott mikor kijelentette büszkén, hogy ő mennyivel ügyesebb mint akiket eddig látott.
-Hát biztos sokat gyakoroltad.-
Pimaszan elmosolyodott mikor látta ahogy a nő nézegette őt. Nem ellenkezett az ellen mikor közelebb húzta magához a nő. Mosolya le vakarhatatlan volt az arcán. Válaszolni akart volna de a csók belé folytotta a szót.
Lassan a nap feltűnt a horizonton majd idővel egyre magasabbra szállt míg végül el nem érte az égbolt legmagasabb pontját majd el kezdett alá ereszkedni. Vörös színbe festette a kék eget mielőtt el tűnt volna a horizonton és lett újra sötétség. Nem sokkal utána Vulnere ki lépett az ajtón fel öltözve már. Az ami bent történt csak ő és Riya tudhatta bár a férfi testén hagyott nyomon mesélni tudtak volna róla. Ajkát nyelvével nedvesítette ahogy a távolba nézett.
-Néha kell egy kis változatosság.-
Kuncogta el magát majd az ég felé nyújtózkodva ropogtatta ki a hátátt.
-Ideje tovább állni.-
Szavai ki mondása után el is indult, hogy új játékszereket szerezen magának már ameddig el nem rontja őket.

VÉGE