Reine Clérico

"Minden ígéret, amely magába foglalja, hogy örökké, nem több egyezményes hazugságnál. Az örökké nem létezik. Előbb-utóbb mindennek vége szakad. Ahogy közeleg a vég, hangosabban ketyeg az óra, és kevésbé hagyjuk az ígéretnek, hogy a boldogság útjába álljon."

A hóhért a közember sokféle képpen képes elképzelni, de egyik elképzelés sem írja le Reine-t úgy mint ahogy ő valójában megjelenik a kivégző szerepében. Az arca egzotikus, sok ehhez hasonló női orcával még nem találkozott halandó ember, sem pedig férfi ezen a világon. Arca szögletes, arccsontja enyhén kiugró, orcája beesettebb és ettől lesz olyan nem mindennapi szépség. Szemei hideg kékek, olyanok mint a trópusi szigetek partját mosó kristálytiszta hullámok. Fényes, csillogó pillantással megáldottnak nem nevezhető, túlvilági szelemként pillant szinte az előtte tornyosulóra. Orra pisze, vékony és keskeny, enyhén hegyesedő orrheggyel. Haja rezes vörös, hullámosan omlik le a háta közepéig, keretezve a hatalmas szempárt és a telt ajkakat. Álla hosszúkás,finoman nyújtott egy kis szív alakot kölcsönözve állkapcsának. Bőre fehér, néhol rózsaszínesebb és kékesebb területtel, mint például szemei környéke és nyaka, lentebb csuklói és bokája. 162 centiméter magas, vékony homokóra alkat, közepesen telt kebellel és széles csípővel.
Körmei hosszúak, szépen ápoltak és mandula vágásúak, nincs miért tartani tőlük: nem kaparná ki vele senki szemét. Öltözete hangulatától is függ, szereti az élénk és tavaszias színeket, viszont az őszi divattal jobban tud azonosulni. Csuklóin égés nyomai terpeszkednek, néhol apró vágás nyoma látható a figyelmeztetések jegyében. Ezeket régen a türelmetlen tekercs okozott emlékeztetőül.

A vámpírok nem rendelkeznek másodlagos alakkal, ezért ő maga sem él ezzel a lehetőséggel.

Az amira kimért, előrelátó, tiszteletet parancsoló és tekintélyes. Mindez jelen van Clérico jellemében is, ezek adják meg a megfelelő tiszteletet a nép és a szolgák előtt. Sokszor semmitmondó pillantásokat vethet, úgy festhet mint akinek emberi érzelmekről halvány lila fogalma sincs és még hírükről sem hallott, de ez egy gondosan megalkotott álca része.
Megismerése után megnyílhat egy másik ajtó is az összetett jellem folyosóján, ott belépve pedig gondoskodó, kedves pillantásokat kapunk. Aggodalmas, figyelmes és empatikus gesztusokkal ismerkedhetünk meg. Előzékeny amirát látunk, aki ragaszkodását a hóhér arca mögé rejtette és könyörületet nem ismerve hajtja végre a sorsa által kirendelt feladatát.
Szánakozó pillantásokat láthatunk, érdeklődés hiányát fedezhetjük fel első találkozásunk alkalmával, de a gyakorlatias nő jól tudja, hogy semmit nem vehet kézpénznek a világot benépesítő fajok csoportja. Türelme végeláthatatlan, a nyelve éles, néhány szava szinte átvágja magát a felelőtlen emberek torkán. Tanácsokban gazdag, a segítséget nem tagadja meg még az idegenektől sem, de dolgát végezve hajlamos a gyakorlatiasságát elő véve szó nélkül és köszönést megelőzve távozni. Tabirijével szoros kapcsolatot ápol, az alá és mellé kirendelt egységeket kötelességének érezve megóvja, sajátjait élete által is védi - független attól milyen rasszba tartozik. Bátorsága és hidegvére tagadhatatlan, az érzelmeket jól rejtegető asszony bármely közösségben aranyat ér tisztánlátása miatt. Mert akit nem kötnek érzelmek, az nem hibázik.

A csoport is igazolja: Emily Blackrose egyenes ágú leszármazottja.
Clérico 1109 évvel született a robbanások előtt mint Emily gyermekeinek egyik legidősebbje. A neveltetés tekintetében elsőosztályú volt. Sosem nélkülözött semmit, nevelői viszont igyekezték az elkényeztetéstől megóvni a gyermeket ezért erős kézzel terelgették az első 18 évében. Megtanult írni és olvasni, lóháton tisztességesen megülni és az etikettet, fajára írott törvényeiket betartani. A pofonok az ő életéből sem maradhattak el, arca azonban sosem feszült, rezzent és még az apróbb sérülések, horzsolások se törölték le jelleméről  a közömbösséget. Sírni és könnyeket ejteni  vétek volt, ezért végül a fájdalommal együtt talán azok is felszáradtak. Velük az érzelmek is.
A fiatal hölgyé cseperedett Reine kiegyensúlyozott volt, a kemény évek ellenére hálásan állt édesanyja és atyja elé mielőtt elhagyta volna vérhegyet és azok szerető gondoskodását. Fel akarta fedezni a világot, ehhez pedig elengedhetetlen volt a családi idill nemesi körének elhagyása.

Talán néhány száz évig vándorolt, ez alatt pedig megannyi tudásra, ismeretre és faji szokásokra lelt rá. Amiket mind az emlékezetébe vésett, megjegyezte azok gyengeségeit és kis úti kalauzába jegyezte mindazt amit csak lehetett, egészen a tinta elfogytáig.
A mostani Kalóz-öböl területén járt, talán ott és a hajdani sárkányok között töltötte a legtöbb idejét, míg végül eljutott addig hogy a honvágy beférkőzött a lelkébe. És mint belső ősi ösztön, hazahívta a leendő Amirát. Az út heteken át tartott, ez idő alatt pedig számos ismeretségre tett szert, tudását pedig kamatoztatva megalkotta a Kárhozottak tekercsét, tulajdon vérével felszentelve azt és egy ősi erővel megáldva. Vérhegyre érve, értesült a felmenői robbanás álltal bekövetkezett haláláról. Az iratok szerint pár napra rá végül távozott, és tartózkodási helyéről sosem esett egyetlen szó se.

Delet mutatott a napóra, a tavaszi időjárás pedig bohókásan, néha a semmiből belekapott a rezes hajszerkezetbe és előre hajította azt a gyermek arcába. A könyv lapjai életre keltek mindez idő alatt, és jó néhány oldalt előre hajtva magán a történet végéhez is ért a 12 éves gyermek.
Ha feltekintett a tornyokra, elvétve alakokat látott, s igazság szerint már nem is volt annyira belemerülve a regényébe mint azt fél órával ezelőtt tette. A tekintetével néha elcsípte a szolgák, cselédek és nagy szerencsével az édesanyja Emily fakó alakját, ahogy a napfény által "megtört" üvege előtt elsétált. Sóhaj, de akkora hogy még a fák is megremegtek - hacsak nem éppen akkor a szellő játszott velük pajkosan -, pillantása pedig a könyv utolsó üres lapján akadt meg: "Szeretettel édesanyádtól, remélem ugyanolyan messzire röpít majd a gondolatok szárnyán ez a történet ahogy velem tette uralkodásom alatt szabad perceimben.

Csókol, Édesanyád
Emily Blackrose"
A kék szemek komoran csillogtak, egészen addig míg a ráncos nevelői kezek vállaira nem telepedtek mint súlyos kővel megpakolt zsákok: - Ideje tanulnod is valamit gyermek! A regényekből nem szerzed meg azt a tudást ami az Amirasághoz kell majd!
Krákogta rekedtesen a vénasszony, mire válla és amaz keze felett hátra nézett rá Reine.
Lucretia az a nő volt, akinek olyan volt a szaga mint a kovászos uborkának, s bárhogy is próbálta ezt elfedni az ember orrát egyre csak csavarta az aroma, nem hogy a vámpírét. Rei orra ráncba rendeződött, kezében összecsukta a kézzel kötött történetet és orra és ajkai elé emelve szúrós pillantást vetett az öregasszonyra.
- Madam Tifadil, kérem ne ilyen közel... - Szemtelenkedett érdes kis hangján, levélkésként hasítva a levegőt. A vámpír arca pedig csúf fintorba rendeződve ellépett és megszorongatva Lady Clérico szűk vállait, lendülettel elengedte úgy, hogy a vámpírnak meg kellett kapaszkodnia a kőpadban vagy maga is borul.
- Éles a nyelve a kishölgynek, ma reggel is borsmenta teával szúrták ki a szemét? - Zsörtölődött Tifadil asszonyság, majd megtámaszkodva sétapálcája rücskös fogóján fél szemét lehunyva hunyorgott továbbra is a nemesre. Amaz arca elkomorult, elvette arca elől a könyvet és dühösen lecsapva az irodalmi ajándékot felpattant a faragott padról.
- Ha magán múlik, minden átkozott nap azt kapom reggelire! Mégis mit érek én azzal a kesernyés ízű förmedvénnyel? - Vonta kérdőre a foghíjas vámpír nőt, majd karba téve kezeit és felvonva vállait az üvegház irányába indult el. Nyomában a rágós tyúk döcögött, már amennyire azt súlya engedte neki. Lehet ő itta meg a reggeli kis langyos vérét? Meglehetett.
- Reine kisasszony, ha a náthája nem javul, esküszöm élete végéig azt fogja inni! - Akasztotta a lány bokájába botja görbe kampóját, és megállította a gyermeket. Reine zsörtölődve puffant, szerencsére volt benne annyi ész hogy kitegye maga elé karjait. Kék szemeiből töméntelen gyűlölet sugárzott, a ruhája pedig térde és könyöke teljes területén bezöldült a zsenge fűből kipréselt klorofil miatt.
Ő már meg sem lepődött, hiszen ez volt a legkevesebb, a durva nevelési módszerek amiket eddig bevetettek ellene, már megtanították arra hogy értékelje ezt az apró gesztust. Tehát csak felállt és lesöpörve az említett területekről a rátapadt fűszálakat és földet, csak hálásan elmosolyodott.
- Köszönöm! Most már értékelni fogom a tiszta ruhát is! Ideje megtanítanom önt is valamire! - pukedlizett gúnyos és sunyi mosollyal a kishölgy, majd nekidőlt az üvegház falának.
Lucretia arca enyhén lesápadt, keze alatt a sétapálca és megremegett, reszketett akár a nyárfa levél. Ismerte ezt az arcocskát, amit talán maga a sátán kreált ilyenkor...

Fekete rózsás pecsétek buktak ki néhol, a már szakadt gyolcs ruha anyaga alól. Az öreg az üvegház tövében görnyedt, néhány perce még madárként szelte az eget, vergődött, vonított mint egy farkaskölyök. Most csendben volt, hörögve kapott néha levegő után, hogy megteljen oxigénnel is a vért elraktározó légzőszerv.
- Nem gyakoroltál semmit...- Meglepően szépen szavalt a kis madár, Reine kimérten mérte végig a munkáját, majd leszorítva a kipirosodott könnyes szemeit a porrá majd véres folyamként kámforrá váló képesség maradvány távozási irányába fordult. Lucretia fiatalosan, szinte 100 évet fiatalodva egy húszas évei végén járó nőként állt előtte. Reine hüppögött, öklével megdörzsölte szemeit majd a fehér haj keretében ülő lesújtó vörös szempárra hunyorgott.
- De, nem... én gyakoroltam..! - Sipogta elkeseredetten, majd fogait szívva megborzongott. A kudarcba fulladt felméréseknek mindig ára volt, a két csuklót feltartva néha kellemesebb volt néhány bottal rámért ütés mint az ereit felrobbantó majd újra helyre hozó gusztustalan vérmágia.
- Az egyetlen ok, amiért még nem a fejed nyomtam forrásban bugyogó vízbe, hogy az unokahúgom vagy.... Mutasd a kezed!

Változó hatása miatt nem feltétlenül elsődleges célja a támadás. Vámpírunk saját akaratát erőszakolja rá a másikra, a célpont testére megidézett fekete rózsa motívumú jelzések az alany testének főbb pontjain jelennek meg.A jelzésekkel felruházott célpont teste megdermed, szellemileg jelen marad, de mozdulatai felett teljesen elveszti uralmát. Reine dönthet, vagy harc nélkül tovább sétáltatja vagy egy másik funkcióval élve, darabokra szaggathatja az ellenfelet. A funkciók és hatások, hangulat függvényében változhatnak: egészen az apróbb égési sérülések előidézésétől a teljes test elpusztításáig. A hatásnak csak a fantázia szabhat határt - természetesen ez egy aktív képesség.
Összetett képesség, de valójában ez is egy elég passzív kis segítség az Amirának. A megérintett holtak halálának kimenetelére derít fényt, meghatározza ezáltal mikor és hogyan halt meg az áldozat. Hogy ez mire jó? A képesség úgy működik mint egy információs pult, a megérintett test lelkét hívja elő, és számadás végett pár percre beszélő viszonyba kerül vele. Ezt képes olyan mértékben kicsavarni, hogy tekercsbe zárva útitársává fogadhatja a halottat, aki ez idő alatt megoszthatja vele tudását. Ezáltal a vámpír tanulhat, megismerhet számára ismeretlen dolgokat és folyamatos információ özönnel szolgál a számára míg meg nem találja a keresettet. A küldetés végeztével, ugyanezzel a tekercsel képes felszabadítani és a hátra hagyott testet, tisztességesen eltüntetni.
Zúg a fejed, és olyan gondolatok futnak át az agyadon, amiket eddig sosem éreztél? Nos valószínűleg hatása alá kerültél az Amira képességének. Ez az aktív képesség abszurd gondolatokat, kellemetlen emlékeket, látomásokat, hallucinációkat okoz és ezzel megbénítja az áldozatát. A tiszta gondolkodást teljesen lehetetlenné teszi, maximum 10 percig épp eszű gondolatok híján támadásra alkalmatlanná válik a célpont. Miután a hatás kritikus időszaka lecseng a fej még órákon át sajog, és a tájékozódási képességeket leminimalizálja.
Passzív képesség. Ez tekercs mindig nála van, ő maga készítette felkenve az ősök vérével emiatt pedig karmazsin árnyalatú a papír és elvétve hallani ahogy suttog - ez emberi fülnek, és másoknak egyszerű zúgásként, szélfúvásként hat.
Ennek jelentősége van, ugyanis ez az ereklye nem véletlenül viseli ezt a nevet sem. Reine oldalán számára érthető nyelven suttog, jelez, alkalom adtán támad , éget, vág ha nem veszi figyelembe. A papír üres, írás de még egy elvétett tintafolt sem látható rajta, alkalom adtán azonban információk és egy név jelenik meg rajta.
A tekercs érzékeny, 250 méteres körzetben érzékel minden bűnös lelket, gyilkost, tolvajt és árulót, minden olyan személyt akinek a bűnlajstroma meghaladja a kritikus szintet(etikai mivoltától is függ). Ilyenkor Információk tömkelegét jeleníti meg, a születési időtől kezdve, a vércsoporton át minden tudást megszerez a bűnösről: a képességei típusát, hatókörét, gyengeségeit és erősségeit. Egyszóval mindent, átverni pedig lehetetlen. Ha a célpontot nem likvidálja Reine a tekercs támad, jelzés értékűen éget, vág, esetleg csíp és a dominancia pecsétjével visszaüt a gazdájára. Ezt az effektet a Tabiri 2 órára maximum semlegesítheti, befoghatja a "száját", más részről az Amira vére csillapíthatja a vérszomját. Mivel ez a tekercs eszköz és nem képesség, ellopni és blokkolni sem lehet. A lopás lehetetlen vállalkozás, a kettő közötti sziklaszilárd kötelék elég erős ahhoz, hogy a manipulatív képességek alatt se adja át azt másnak. A tekercs pedig lopás esetén 100 méteres távolság elérése után, vissza teleportál a gazdájához.

Elpusztíthatatlan, nem lehet sem fizikailag sem pedig mágikusan tönkre tenni, megsemmisíteni.

Aktív képesség, nem valami nagy szám de annál hasznosabb. Tekercsünk újra porondon van, ám most sokkal elevenebb formában. Akár több mérföldön át kapcsolatban marad Reinevel, ennek oka, hogy a vámpír felderítésre küldheti azt erre az időre , ilyenkor pedig minden főbb tulajdonsága blokkolás alá kerül. Erre az időszakra madár, farkas, medve, bármilyen állat alakját felveheti. Megjegyzi a környeztét, a látottakat és visszatéréskor tekercs formájában egy kész térképet fest le a gazdájának.

Egyéb funkciói:
-Hosszú út esetén hátasnak is remek.
-Ha a szükség úgy kívánja fegyverként sem utolsó, olyan mint egy valódi ajándék: bármit képes megeleveníteni.
+ Alakváltás.

Írni és olvasni nem egy bonyolult dolog, az amiráknak pedig rangjuk végett még szégyen is lenne, ha nem lennének képesek eme egyszerű készség elsajátítására. Olvasni még ő maga jobban is szeret mint írni, de a szépírásával semmi baj, a tudást előrébb tartja könyvekből és másoktól megszerezni mint a prózák, vagy törvények írásának gyakorlását. A méregkeverés távol áll tőle, de valamelyest talán még ő is konyít hozzá, hogy bénítsa esetleg órákra harcképtelenné tegyen másokat. Kardforgatás, a legnemesebb módja a harc eldöntésére, ezért minden szabad percét felszentelt arra, hogy elsajátítsa és tökélesítse azt.

Kárhozottak tekercse, az a papíros ami kedvétől és környezetétől, aktuális funkciója által jeleníti meg tudását a papíroson. Reine saját vére, sárkánybőr és ősi ércek segítségével készítette. Parancsot, az érintés elfogadását és megfelelő együttműködést csak a gazdájával produkál.