Városi park

OWEN CORDIER, A MEGTÉVESZTŐ

Ígyis elég barackot kapott már arra a csinos hófödte fejre a kölyök, nem akar még egy puklival rárondítani. Inkább csak csendben mormog magának valamit a puha selmyes combok után. Igazgatja egy darabig a rövidke ruhát, majd amikor érzi hogy Owen mocorogni kezd alatta, úgy karolja át a nyakát mintha csak az életéért küzdene. Amikor kiugranak az ablakon szíve szreint már rántana is ki egy lelkecskét a lámpásából, hogy megvédjék magukat a nagyobb ütéstől amikor földre érkeznek, ám meglepetésére nem palacsintaként végzik a macskakövön. Az akit az imént oly nagy erővel ölelt lassacskán alakot vált, egy puha.. Sárkány és talán farkas keverékévé. Valóban nem hatalmas teremtés, de Aerin apró feneke pont elfér még ott ahol a nyeregnek is lennie kéne. Az helyett, hogy lazítana a szorításon inkább kicsit még feszesebbre fogja a hurkot a nyaka körül.. Hiszen olyan puha, olyan selymes.. ~ Miért nem simogatja inkább saját magát?
Ahogy már stabil röppályára érnek a hirtelen tett karikák után, végre ő is kicsit lazíthat az ölelésen. Igazából teljesen elengedi a fiút, mindössze lábaival igyekszik stabilan tartani magát, miközben finoman cirógatja azt a pihe-puha bundát.
- Ki gondolta volna, hogy te ilyet is tudsz, Owen Cordier. Egy nap alatt igen sok meglepetést okoztál már nekem, s hol van a vége.
Ahogy megragadja a hatalmas halat a karmaival, a szitkozódásokat még a messzi távolból is hallani lehet. A lány kacaja belengi a vízfelszínt, s csak landolásuk után marad abba. Lecsúszva a sárkány szerzetről simít végig a feje búbjától egészen az álláig, majd ellép tőle megfelelő helyet hagyva az átváltozásnak. Ám meglepettségére most nem az a jóképű fiatalember áll meg előtte, hanem egy csinos, szőke lány.
- Nahát! Csak nem elcseréltelek menet közben? Vagy ez a valódi alakod? Akkor már értem miért rajongsz a csupa szőr dolgokért!
Azonban hamar rájön, hogy ez mindössze egy képesség. Méghozzá nem is gyenge képesség. Bár ő maga nem tudja, Owen valójában mikkel is rendelkezik, de a mellkasból kard előteremtése biztosan nem tartozik közéjük. Amíg a cirkuszi artistákat is megszégyenítő módon játszadozik a hatalmas pengével, addig van ideje körbejárnia.
A lány hátán hamar kiszúrja azt a bizonyos egyest, s mintha csak fény gyúlna a fejében kezd mindent megérteni. Bár nem a teljes képességet, ugyanis ötlete szerint a Phatnom Troupe tagjainak a képét képes a férfi felölteni, s azok képességeit. Vajon mennyien lehetnek? Vajon mennyi képesség birtokában lehet ez a fiatal félvér, s hogy képes még a szagát is átvenni más lényeknek? Talán.. még egyszer át kellene gondolnia, hogy valóban vele akar-e tartani ezek után..
- A türelem a védjegyem, Owen.. Mármint.. - keresi a szavakat, hogy most hogy is nevezze az előtte álló gyönyörű vámpírt. A formás test, a keveset takaró ruha, ám mégis gyermeki arc mind mind okot ad arra hogy bőrét kirázza a hideg, s megüljön rajta a libabőr.
- Ő is közétek tartozik, igaz? - képtelen megállni a kérdések nélkül, hiszen olyan kíváncsi lány. - Ő.. a vezető? Hiszen rajta van az egyes szám. Fel tudod venni az alakját minden társulat tagjának? Hogy működik ez a képesség? - odahajolva hozzá alaposan végigszaglássza a bőrét. - De ez nem szemfényvesztés.. Hiszen még a szagod is vámpírra hajaz.. Teljesen elnyomja a hibrid illatodat. Hányan vagytok összesen?
Amikor megcsapja az orrát az elkészült halfalatkák illata, könnyedén felugorva lekap egyet a kard hegyéről, majd megfújkodja és bekapja azt. Lassan rágcsál, miközben egy-két könnycsepp csak legördül az arcán. Egyrészt, mert nagyon finom és már borzalmasan éhes volt.. Másrészt pedig.. EZ VALAMI ROHADT FORRÓ!

- Köszönöm a bókot, de nem fogadhatom el, mert hibridként egy bestiális megjelenés, nem olyan meglepő. De abban az egyben viszont nem tévedsz, hogy sok, valódi meglepetést tartogatok még a számodra. - A farkas-sárkány ezután a repülésre és a manőverezésre koncentrál, de még így is újra és újra libabőrös lesz a lágy cirógatástól.


- Én vagyok az, Owen. - Kedvesen elmosolyodik és oldalra dönti szőke fejét.
- A képességemmel lemásolhatom bárki testét, képességeit és emlékeit. Természetesen társulat és nem társulat tagokét egyaránt. - Fejti ki a képessége miben létét.
- A szőke hölgy neve Acerola Orion Heart Under Blade. Heart a beceneve. Bár Axel csak defektes bőregérként hivatkozik rá. - Meséli majd a végén bájosan kuncogni kezd.
- A kapitány rangsorban elfoglalt helye a 0. De az Ő lemásolása tabu a számomra. Egyetlen egyszer próbáltam meg és... - A tekintete elködösül.
- Egy teljes napon keresztül vért hánytam és a testem darabokra szakadt. - Meséli ezt a régi, távolról sem szép történetet. A mai napig nem tudja hogyan élte túl. Egy biztos: még Ő sem képes a rejtélyes férfihez, Raziel-hez felérni.
- De ez régen volt. Azóta több, mint 7500 élőlényt másoltam már le. Talán... most már Őt is sikerülne. - Bár lelkes, ezt inkább mégsem próbálja meg.
- Ahogy azt nem is olyan rég elmondtam már neked, egyetlen titkot sem árulhatok el a társulatról. Így tehát a létszámunkat sem. - Makacsolja meg magát.
Owen, egészen pontosan Heart-Owen, a Nap áldását kihasználja és minden gond nélkül harap egy darabot az egyik szép húskarikából, az nem égeti meg a dús ajkait, sem pedig a nyelvét. De valaki nem ilyen szerencsés...
- "Türelem a védjegyem." - Ismételi meg Aerin korábbi szavait egy kicsit gúnyosan.
- A Nap áldásával képes vagyok befolyásolni a hőmérsékletet 0 °C felett. - Szemléltetésként egyik kezét kinyújtja és "lehűti" a húst. Az most már tökéletesen langyos és ehető.
- Jó étvágyat <3 - Owen nem eszik sokat. Amikor felegyenesedik, a tény, miszerint mesztelen, igencsak szembeötlővé válik.
- Hoppá. Elnézést. - De ezt rövid úton orvosolja is. A formás női idomokat egy gyönyörű, lángokból kovácsolt estélyi takarja el.
- Most, hogy jobban belegondolok... Szinte semmit sem tudok rólad. Csak azt, amit első látásra megtudok mondani. Például. Te egy olyan hölgynek látszol, akit erőteljes kötelességtudat jellemez. - Egy kicsit Ő is enged a kíváncsiságának. Nem fog erőszakoskodni. A lány azt árul el magáról amit csak szeretne.

Akárhogy is igyekszik kihúzni Owenből azt a titkot, melyet ennyire rejteget, sehogy sem sikerül neki. Úgy érzi ideje feladnia a próbálkozást, mert a fiú ezt a sírba fogja vinni.
Bár a nő valóban nem visel ruhát, ez elsőre mégsem tűnt fel neki igazán, csak miután felállt s alaposan megnézhette. Valóban egy igazán csinos, erős és céltudatos egyén lehet akit szívesen megismerne idővel.. De Azt a tanácsot kapta, a társulatot nagy ívban érdemes elkerülni. Ennyi nyitott kérdés után, mégis hogyan lenne képes rá?
Illedelmesen elfordítja a fejét, míg az magára nem varázsolja azt a csinos kis estélyit.
- Miért szeretnél rólam bármit is megtudni? Hiszen.. én sem tudok rólad semmit. Ha kíváncsi vagy, akkor ideje talán neked mesélned először, nem igaz? Bár majd' elfelejtettem, általában a hölgyeké az elsőbbség.
Ajkaira egy halvány mosoly rajzolódik ki, majd lekapva még egy sült halacskát mely mostmár ehetőre hűlt már le is csúsztatja a torkán.
- Én is tartozom valakikhez. Egy hibridekből álló csoporthoz.. Bár nekünk nincsenek céljaink. Szeretném ha azok, akiket bántottak vagy kitaszítottakká váltak egy helyre kerüljenek s legyen miért újra élniük.. Nem nagy dolog.. - vonja meg a vállát - A lány akit meg akartál ölni.. ő is az én segítségemet kérte. Csak hozzánk akart tartozni, hogy végre békében élhessen. Most te jössz. - elfekszik a homokban lassan rápillantva a lányra.

- Hm... azt hiszem talán azért, mert természetes emberi kényszer, hogy szeretnénk többet megtudni egy olyan személyről, akit kedvelünk. - Jelentette ki angyali ártatlansággal.
- Meg aztán. Segíthet jobban megérteni a másikat, ha valamelyest megismerjük. - Tette hozzá.
- Hüm... - Owen csak úgy hegyezte a most vámpír füleit és Aerin minden egyes szavát jól az eszébe véste. Csak idő kérdése volt és sikerült értelmeznie, hogy azok a bizonyos szavak mit is jelentenek...
- Egy... egy... teljes csoportnyi macskafülű hibrid?! - Fakadt ki belőle kendőzetlen imádata a bolyhos jószágok iránt. Kész, a világ megszűnt számára létezni és körülbelül 15 másodpercre a vad fantáziája fogságába került. Elképzelte, ahogy egy verőfényes szép reggelen felkel és egy tucat fedetlen testű vérmacska nő ölelésében fetreng egy bárányfelhőkből szőtt ágyban.
- Segítségemet... Kérte... Hozzánk... Tartozni... - Ismételgette Aerin szavait ebben az öntudatlan állapotában. Az arca vörös volt, a tekintete pedig a legnagyobb alkoholkedvelőkénél is ködösebb.
Amikor végre magához tért...  
- Igen! Öhm... igen! Ez egy... nagyon nemes cél! - A történet feléről lemaradt de ezt próbálta a szőnyeg alá söpörni.
- Természetesen, mint a társad és mint a barátod, segítek neked a célod megvalósításában! - Jelentette ki határozottan, még ha nem is tudta pontosan mire vállalkozik.
- Hm... most hogy rajtam a sor, hirtelen nem is tudom hol kezdjem. A nevem Owen Cordier. 30 éves és egy hibrid. De gondolom nem ez az, ami téged érdekel. Életem korai szakasza meglehetősen eseménytelen volt. Rabszolga voltam 20 éves koromig. A feladatom a nemes hölgyek minden igényének kielégítése volt. Ha nincs a vezető, ez a mai napig változatlan volna. Ő volt az a személy, aki felszabadított és egyben új értelmet is adott az életemnek. - Foglalta össze röviden és tömören a múltat.
- A napjainkban egy orgyilkos vagyok a civil életben, ami tökéletes összhangban van a képességemmel és a társulatbeli szerepemmel, ami a hírszerzés. - És a jelenre is kitért.
- A jelenlegi elsődleges küldetésem, egy bizonyos vámpír nő eltávolítása a társulat útjából. - Próbált meg minél több információt elárulni anélkül, hogy a társulat szabályait megsértené.

Olyan kényelmesen elhelyezkedett a homokban, mintha csak a világ legjobb ágyát nyerte volna éppen meg. A buksija alá nyúlva pufa párnát stócol belőle maga alá, míg farkincáját pajkosan jártatva a földön söprögeti ki neki a helyet. Nem zavarja, hogy mindene piszkos lesz, s ennek a mutatványnak biztosan fürdés lesz a vége amint vissza érnek.
Szemöldöke az egekbe szökik, miközben egy gonosz mosoly kúszik az ajkaira.
- Szóval kedvelsz. - tapint rá rögtön a lényegre. Bár nem tudja, miért érdemelte ki ezt a kedves szót, mit tett a fiúval ami miatt ennyire kedvelni való lenne, bár valahol sejti hogy a vérmacska vonásai azok, melyekhez valójában szóltak a szavak s nem ő maga. Akárhogy is, ezt az elszólását már amúgy sem tudja kimagyarázni.
- Igen, egy teljes csoportnyi hibrid.. - hamar leesik neki, hogy miről is fantáziálhat Owen. A kipirult arc, a csillogó felhős tekintet s azon a kósza nyálcseppek amik kitüremkednek az ajkak közül elárulják őt. Aerin halántékán rögtön ki is dudorodik az ér, s megmarkolva egy adagot a puha földből egy az egybe felé lendíti, akárcsak egy hógolyót. Hogy célba-e ér, ez hamarosan kiderül.
- Hé.. - mordul fel.- Owen.. Owen.. HÉ! - és már be is talál, telibe a homloka közepére a kis sárgolyó, amitől remélhetőleg a kusza álmok ahogy jöttek, ugyanúgy reppennek tova. A lány morcosan felül, összefonva a karjait. - A csoportunk nem csak lányokból, illetve nem csak vérmacska hibridekből áll. Csak kettő vérmacskát számolunk, a többi vegyes. Elég keveseknek adatott meg, hogy farkincákkal és fülecskékkel rohangáljanak szóval a fantáziálgatást tartogasd meg magadnak magányos éjszakáidra.
Mindent gondolt Owenről, csak azt nem hogy valaha rabszolga lehetett. Nem tartják őket túl kellemesen, legtöbbjüknek sebes arc, hiányzó végtagok a jutalma.. Ám a férfi makulátlan. Persze, hiszen a regeneráló képesség.. De akkor sem hinné, hogy olyan borzalmasan volt fogva mint az átlagos szolgák.
Meglepi a leplezetlen őszinteség, melyet csak így rázúdított. Eddig annyit titkolódzott, hogy nem is gondolta volna hogy egyszer így megered a nyelve, igaz csak magáról árult el egy keveset.
- Kölyök. - böki ki végül leplezetlen őszinteséggel, eltűntethetetlen vigyorral a képéről. Szokatlan ilyen fiatal hibridbe belebotlani. - Én északról jöttem. A leopárd vérmacska csoport üldözte a félvéreket és a hibrideket. Senkit nem akartak életben hagyni, akiről kiderült hogy nem tisztavérű. Az édesapám alapította meg a klánt még a robbanás előtt. Akkor nagyon sokan voltunk.. De csak nyolcan maradtunk. A robbanás mindent elsöpört, mi pedig egy katakombákban vészeltünk át pár hetet. Hiába kerestük a többieket, soha nem akadtunk a nyomukra, így úgy döntöttünk tovább visszük a klán, az őseink tiszteletére.
A gyerekkoráról túl sokat nem tudna mesélni, hiszen azon kívül hogy üldözöttek voltak s hegyről-völgybe menekültek semmi különleges nem történt vele. A harangról pedig még nem áll szándékában mesélni Owennek.
- Nos, akkor valóban egyfelé indulunk. Reméljük mind a ketten szerencsével járunk a Vérhegyen. Igaz, én a munkádban nem foglak tudni segíteni, nem avatkozhatok bele kettőtök harcába. Ha kiderül, megfosztanak a vezetői szerepemtől.
Igazából csak akkor lenne belőle baj, ha a fülükbe jutna hogy egy orvgyilkosnak segítkezik szabadidejében az helyett, hogy a feladatára koncentrálna. A többiek néhanapján túl komolyan veszik a klán szerepét, Aerin pedig csak.. Végre élni akar. Több mint négyszáz éve menekülnek és bújkálnak, mintha még mindig a leopárdok falkájától kellene tartaniuk. A lány már belefáradt, olykor úgy érzi egyszerűen csak otthagyná mintha sosem léteztek volna. Ígyis van nála alkalmasabb személy a klánvezér szerepre. Egy olyan lány, akinek mindene az Isera klán, aki kutatja a hibrideket. Még tele van motivációval és energiával, hiszen fiatal s soha nem élte azt át, amit nekik kellett.
- Menjünk, Owen. - tápászkodik fel lassan a földről, alaposan leporolgatva magát. - Fürdeni szeretnék. Tudsz repülni, vagy intézzem én a haza utunkat? - mosolyodik el. A fiú válaszára azonban nem vár, nem akarja túlságosan kimeríteni a tartalékait, hiszen holnaptól hosszú út vár rájuk. Ujjait a haranghoz érintve az felizzik, majd elhúzva a kezét ránt ki belőle egy lelket. Egy középkorú férfi jelenik meg előttük, szakadt ruhában, véres arccal.
Meghajol egyesével mindkettejük előtt, majd a szellem lassan átalakul egy kisebb méretű sárkánnyá. Egykoron félvér volt, amikor még élt. Aerin életére tört néhány évtizeddel ezelőtt, mert nem értett egyet vele egy nevetséges vitában.
Odalépve hozzá felkapaszkodik a hátára, majd segítő kezet nyújt Owen felé.
- Gyere, most én viszlek el téged.