Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi átlépö
Név:

Jelszó:



Oldalunk himnusza
A Fórum itt kettészakadt, törvény az nincs, csak akarat!
Két Tagunk folyton harcban áll, középút nincsen, ez szabály!

Hogy legyek bölcs és józan én, egy hordó lőpor tetején?


Rómeó és Júlia - Verona
Kocsma
Friss nyomok
Merthverun forrás
Szomb. Dec. 30 2023, 23:58
Pyria Thoraen
Brelvek
Pént. Dec. 29 2023, 20:18
Delilah Roatz
Rin
Hétf. Márc. 27 2023, 23:36
Rin
Misty Bethell
Kedd Szept. 06 2022, 19:46
Misty Bethell
Holdfény-árok
Vas. Szept. 04 2022, 19:35
Myrna Carpathia
A hónap posztolói
A hét posztolói

Régi földút

 :: Világunk :: Vérhegy Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Vas. Dec. 15 2019, 22:24
Még a robbanás előtti időkben volt használatos. Mára már feledésbe merült.
Még a robbanás előtti időkben volt használatos. Mára már feledésbe merült.
Admin
Admin
Nyomok :
466
Vándorlás kezdete :
2019. Dec. 03.
https://blackmoonfrpg.hungarianforum.com
Vissza az elejére Go down
Szomb. Május 23 2020, 23:38
HIRCINE

Hol máshol is jártam volna ma is, mint Damarelben? És hol máshol is álltak lesben sunyi módon a katonák, mint Damarelben? Ennek örömére talpig szutykosan, vér, sár, egyéb belsőségek, baktattam a hegy irányába. Nem, korántsem hasonlítottam arra az Amirára, akinek kellett volna lennem. Eleve, ha az az Amira lennék, akkor nem Damarel alatti katakombákat járnám. Bár... ha az elméletem helyes, akkor ne sokára meg lesz a régi irattár romja, szóval utána akkor már csak menteni kell a régi fóliánsokat. Noha, majd alkalomadtán a jelenlegi irattárban is körbe nézek. Fő a biztonság alapon.
Jelen pillanatban fél vesémet adtam volna egy fürdőért. Ebben a tempóban mire haza érek rám szárad minden trutyi és jó pár óra lesz, mire használható állapotba takarítom magam.
- Hogy a fene essen beléjük - morogtam. A cipőm baljóslatúan cuppogott, az esőnek lógott a lába, ahogy a régi földút felé vettem az irányt. Arról ne beszéljünk, hogy a régi földút és az eső nincsenek jóban. Szóval nem elég már amúgy is koszos voltam,az esőtől ingoványos talajon még néhányszor meg is csúsztam.
- Ennyit az iszappakolásról - sóhajtottam fel, miközben lemondóan sóhajtottam. Ennyit erről. Tisztább már nem leszek. Ott maradtam a sárban elnyúlva, és néztem az eget. A felhőkből és a félhomályból ítélve itt még nagy vihar várható, amit nem szerettem volna megvárni, de pár perces pihenőt engedélyeztem magam a sárban dagonyázva. Amúgy is! Mikor volt erre utoljára példa, hogy az egyik Amira sárban dagonyázott? Soha! De inkább sár, mint egyéb emberi belsőségek. Hát... kérem szépen az egyik felrobbant, totál véletlenül... igazából szétkenődött a falon, miután megcsúszott a jegemen. A pech, hogy én is ott voltam mellette.
- Jól van. Irány haza! - határoztam el magam, és nagy nehezen, tökre marasztaló volt ez a sár, vergődtem talpra, hogy még kitudja mennyit gyalogoljak. Az egyetlen bizalmam abban volt, ha beesek a kastélyba félhulla módra összekaparnak a földről.
Catherina Delaver
Catherina Delaver
Nyomok :
45
Vándorlás kezdete :
2020. May. 03.
Vissza az elejére Go down
Vas. Május 24 2020, 10:23
Az egy hetes határidő lassan kezdett a végéhez közeledni, ám még így is volt még belőle hátra két nap. Hircine elvégezte a feladatot, amivel Sangria megbízta Őt, sőt, mi az hogy... a lehető legsajátságosabb módon tette azt: képesség blokkoló láncával semlegesítette a gyógyító lánca képességét, így a lenyúzott bundája... nem tűnt el másodpercek alatt. További érdekesség: ha például egy levágott végtagja nem regenerálódik egy percen belül, akkor a testétől elválasztott tag sem tűnik el. Mindez persze kockázatokkal jár együtt, mert noha utóbbi esetén is visszanő a karja, de így sokkal nagyobb terhet ró ki a testére a regenerációs folyamat. Szerencsére, semmi sincs, amit egy jó kis lakomával ne lehetne helyrehozni...
Hircine jelenleg egyébként, a régi földúton halad új otthona, Vérhegy felé. Hátán egy nagyobbacska batyu, amiben nem nehéz kitalálni, hogy mi leledzik: ajándék a gazdájának. Lévén erőltetett menetben megy, egy idő után megpillantja azt a személyt, aki szintén ezt a rég elfeledett csapást választotta magának. Egy pillanatra meg is lepődik, majd úgy dönt, hogy személyesen is a körmére néz az illetőnek.
- Hali. - Köszön rá, miután bestiális sebességével elébe vág. Barna szemei a kíváncsiságtól csillognak, midőn tetőtől talpig végig méri az idegent. Azt már első ránézésre is megtudta mondani, hogy nem akárkivel van dolga. Ráadásul az az illat... Nem tegnap volt bebörtönzése napja, de ezt az aromát nem felejti el soha, amíg él.
- Nézzenek oda, közelről egész csinos vagy! - Bókolt neki, kedvesen mosolyogva. De ez csak a felszín volt. Legbelül olyan volt, mint egy aprócska kis sziget, aminek a közepén kitörni készül egy vulkán. Hircine életében most először érezte úgy, hogy nem teljesen ura az érzelmeinek.
- Az én nevem Hircine. Sangria L'espoir amira hű szolgálója vagyok. Te benned kit tisztelhetek, hölgyem? - De persze, kételye legapróbb jele sem látszott mint a tekintetén, úgy a hangszínén se. Legszívesebben kezet is csókolt volna a lánynak, de nem akart tolakodó lenni. Ki tudja, hogy jelenkorban mi az illő és mi nem az... az ilyen apróságokra még nem tértek ki Carl-al. Ami Carl-t illeti, Ő most Damarel-ben húzza meg magát, s a pénz miatt sem kell aggódnia, Hircine gondoskodott róla. A legközelebbi viszontlátásig, egy átlagos polgár, kényelmes életét élheti a fiú.
Hircine
Hircine
Nyomok :
146
Vándorlás kezdete :
2020. Apr. 21.
Vissza az elejére Go down
Vas. Május 24 2020, 15:55
Botor módon mertem megjegyezni magamban, hogy ennél rosszabb már nem lehet. Nyilván valóan abban a pillanatban lett rosszabb minden. Nem, nem az eső kezdett el esni, bár az én szerencsémmel már azt se tartottam volna kizártnak.
Nem. Cserébe valahonnan a semmiből elém pottyant egy vérfarkas. Ami miatt meglepődtem, majd fenékre estem. Vissza a tökre marasztaló sártengerbe. Minek is keltem én fel az előbb?
- Öhm... helló? - néztem rá kérdőn, érdeklődve, bizonytalanul... Mit is vár tőlem? Mit is keres itt? Temérdek kérdésem lett volna hozzá, végül azonban csak csendben vártam, hogy mit fog tenni. Nem igazán érdekelt az, hogy vérfarkas. Könyörgöm! Vérfarkas nevelt hét évig. Lehet ismeri? Inkább nem kérdeztem meg.
- Öhm... - újabb bizonytalan pillantást vetettem rá. - Köszönöm, azt hiszem - mondtam végül. Ismernem kéne ezt a vérfarkast? Mert őszintén szólva nem ismerem. Nem tudom ki lehet... A bókjával meg nem sok mindent tudok kezdeni, elvégre sáros vagyok a fejem búbjáig. De ha ő csinosnak talál, így is... hát lelke rajta, nem fogom felvilágosítani, hogy valószínűleg rossz az ízlése.
- Örvendek, Mr. Hircine - halvány mosolyt villantottam rá. - Catherina Delaver vagyok, a nyugati Amira, és Damarel jogos uralkodója - mutatkoztam be én is végül. ég egy pukedlit is összehoztam volna, ha nem lettem volna a sárban. Ugyan is még ott csücsültem.
De, mivel bemutatkozott, így valahol választ is kaptam ama kérdésemre, hogy ismerem-e. Sangria... bár az a név nem volt ismerős, de nem tértem rá ki. Lehet valakinek a második neve. Bár... őszintén? Engem nem érdekelt. Vérhegy... valójában nem az én otthonom.
- Nos, és Mr. Hircine... Minek köszönhető a látogatása a hegyen? Mármint... hmm... mit is keres pont itt a földúton, holott több út is vezet a hegyre? - engedtem teret a kíváncsiságomnak. Igazából az zavart, hogy valaki tanúja volt a szerencsétlenkedésemnek.
Catherina Delaver
Catherina Delaver
Nyomok :
45
Vándorlás kezdete :
2020. May. 03.
Vissza az elejére Go down
Vas. Május 24 2020, 19:14
- Hircine. Csak Hircine. Hagyjuk a formalitásokat. Nem vagyok rájuk méltó. - Sangria-val ellentétben ez a hercegnő teljesen más volt. Illedelmes és tisztelettudó. Nem mellesleg szelíd. Látszott rajta, hogy jó neveltetésben részesült.
Nem lepődött meg a név hallatán, igazából már a lány illata végett is tudta, hogy az kinek fia-borja. Catherina Delaver... Astaroth Delaver lánya...
~ Szóval... a vén kecske megnyalta a sót és egy ilyen szépséges káposzta majszoló látott napvilágot... ~
- Véletlenül, nem Astaroth Delaver, a megboldogult vámpír úr lánya vagy? - Kérdezett rá az egyértelműre.
- Tudod... ismertem az édesapádat. Jóban voltunk, még vendégül is látott engem huzamosabb ideig. - Mesélte a látszólag derűs hangulatú férfi.
- Őszintén sajnálom... hogy a robbanás elvette Őt tőlünk. Ha most itt lenne, minden bizonnyal azt mondaná, hogy nagyon büszke rád és szívből örül annak, hogy te meg én... találkoztunk egymással. - Igen... biiiztos ezt mondaná. Hircine a fél életét adná, csak hogy láthassa most Astaroth képét.
- Vérhegy az új otthonom. A keleti amira vérfarkasa vagyok. Egy fontos küldetéssel bízott meg engem, amit elvégeztem és most visszatérek a szolgálatába. Ami pedig az utat illeti... nos, szeretem a változatosságot. Lehet, hogy az ember mindig ugyan oda tér vissza, de ha azt mindig más és más utakon teszi meg, akkor sosem válik unalmassá! - Válaszolta, majd oldalra döntötte a fejét, s eképpen meredt a sárban ücsörgő lányra.
- Egy amira-nak nem illik a sárban dagonyáznia. Várj, hagy segítsek! - Hircine egy pillanat alatt megfogta és a nyakába ültette az ifjú hercegnőt. Nem törődött vele, hogy amaz milyen sáros... azzal sem, hogy az a hajára, a ruhájára, vagy éppenséggel a ruhája mögé folyik be.
- Kapaszkodj erősen, indulhatunk? - Kérdezte kihívóan felfelé pillantva.
- Tudod... örülök, hogy találkoztunk. Több, mint valószínű, hogy gazdám még nem tért vissza, így hivatalosan be sem tehetném a lábamat a kastélyba. De ha te veled mutatkozom, akkor senkinek sem lesz ellene kifogása. Cserébe ha szeretnéd, megfürdetlek és meg is masszírozlak. - Tett visszautasíthatatlan ajánlatot.
Hircine
Hircine
Nyomok :
146
Vándorlás kezdete :
2020. Apr. 21.
Vissza az elejére Go down
Vas. Május 24 2020, 20:00
- Oh - nyikkantam meglepetten. - Értem, elnézést, nem tudhattam. Akkor Hirci... akarom mondani Hircine. - Említettem már, hogy nem tartom magam alkalmasnak az uralkodásra? Ha nem, akkor most mondom. Egyszerűen nem hiszek a vámpírok felsőbbrendűségében. Ennyi.
Vetettem rá egy gyanakvó pillantást. Vajon... Nem azért, de ez szerintem nyilt titok. Mármint, hogy kik voltak a szüleim.
- De - bólintottam végül. - Az ő lánya vagyok - feleltem. - Ne haragudjon a kérdésért Mr. Hircine... de ez a legtöbbek számára egyértelmű. Mármint, hogy kik voltak a szüleim - néztem rá érdeklődve.
- Az biztos - nevettem fel. - Megdicsérne, hogy még sem teljes mértékben anyám lánya vagyok, és csodájára járna, hogy még áll a kastély - kuncogtam. Sophie Delaver a tipikusan ön- és közveszélyes kategóriába tartozott. Én szerencsére nem. Vagy legalábbis nem annyira. Az épületekben még nem sikerült komoly kárt tennem. Az emberek és egyéb lényeg testi épségéért viszont már nem vállalok teljes mértékben felelősséget. Van aki miattam gyógyulgatott néhány hetet.
- Keleti amira? Szerintem Ön téved Mr. Hircine. Keleten Amyr van. Zane. Kétlem, hogy ismerné - jegyeztem meg elgondolkodva. - Nem lehet, hogy Önt átverték? - tettem még hozzá, majd egy kis ijedt sikkantás hagyta el a számat, ahogy a vérfarkas kiemelt a sárból. Mi a...?
- Tényleg ne haragudjon a feltételezésért, de szerintem itt valami turpisság van a dologban. Természetesen feljöhet velem a hegyre, utána járhatunk, ha gondolja - ajánlottam, bár sokat rontott a dolgon, hogy már rég a vérfarkas nyakában ültem. Ami több volt mint simán megdöbbentő. Igazából teljesen sokkolt a dolog, s percekig csak tátogtam, mint egy potyka.
Szapora pislogással vettem tudomásul az ajánlatát.
- Na de uram! - paskoltam meg a vérfarkas fejét. - Az ajánlata enyhén szólva kétértelmű. De legyen, elfogadom. Amúgy is rám fér már egy kis kényeztetés.
Catherina Delaver
Catherina Delaver
Nyomok :
45
Vándorlás kezdete :
2020. May. 03.
Vissza az elejére Go down
Vas. Május 24 2020, 20:34
- Az édesanyáról is hallottam legendákat. Állítólag tőle eredeztethető az elefánt a porcelánboltban kifejezés. - Nevetett.
- Igen, keleti Amira. Sangria L'espoir. Nem olyan nő volt, aki hazudik. Vagyis... nem volt oka hazudni. De ha ez igaz, akkor csak egy dologra tudok gondolni... hatalomátvétel. De ahhoz, hogy bitorlóként besétáljon, majd pedig királynőként ki... mindezt egyetlen karcolás nélkül... lehetetlen. Lehetetlen, hacsak az amyr nem önként mondott le a trónról, testvére javára. - Hircine újfent tanúbizonyságot tett éles elméjéről. De azt furcsállta, hogy Sangria egyetlen szót sem szólt neki minderről... bajba is keveredhetett volna.
- Elfogadom az ajánlatot. Segítek utána járni, mert ez kegyedet is érinti. Sőt, ha ez igaz... akkor Vérhegyen nem sokára a nagy változások kora köszönt be... - Rövid ismeretségük során volt szerencséje annyira megismerni a gazdáját, hogy az nem lesz türelmes vagy elnéző a hatalmát firtató polgárokkal.
- Ugyan-ugyan, mi félreérthetőt mondtam? Kedves gesztus ez csupán részemről, egy aprócska figyelmesség az amira felé, aki a népe jólétéért fáradozik nap mint nap. Egyébként, hajdani imperator vagyok, tudom, hogy miként kell bánni egy hercegnővel. - Most mélyen meghajolt volna előtte, ha amaz nem a nyakában lenne. Valamint, mondata utolsó részénél, egy halvány mosoly kúszott az arcára. Narelle drágának biztos lenne hozzá 1-2 keresetlen szava.
Az út hátralevő részében a nyakában cipelte a hercegnőt és csak a kastély előtt, az őrök unszolására tette csak le Őt.
- Jól van jól van, ne nézzetek így rám, jó fiú vagyok, hazahoztam a hercegnőt, rendben? - Mosolygott rájuk Hircine. 1 másodpercnél is kevesebb időre lenne szüksége hozzá, hogy az összes feje a porba hulljon, de türtőzteti magát. Mégis csak azon bátor férfiakról van szó, akik a kis kuckóját védik.
- Rajtad a sor, heregnő. Mutasd az utat. - Hircine életében most először jár a kastély közelében, belülről pedig egyáltalán nem ismeri azt. Teljesen a kis pártfogoltjára bízza magát.
Hircine
Hircine
Nyomok :
146
Vándorlás kezdete :
2020. Apr. 21.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Vissza az elejére Go down
1 / 1 oldal

Ugrás :
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Világunk :: Vérhegy-